Berlinben jártunkkor egy kedves középkorú hölgynél aludtunk. Az általa vezetett Youth Hostelben akartunk megszállni, de ott nem volt hely, körbetelefonált az ismerős szállások között, és kiderült, hogy egész Berlin foglalt, így átadta nekünk a saját otthoni hálószobáját. Sosem találkoztam hozzá hasonlóan derűs, kiegyensúlyozott és nagylelkű emberrel. A nála töltött idő alatt szívesen mesélt kalandos életéről, arról, hogyan kereste Japánban a Zent, és elárulta, hogy a mai napig minden áldott reggel két órát meditál. Nem jellemző rám, hogy a munka és a kötelességek miatt ne hagyjak időt a kedvteléseimre, például a jógázásra – de azért ez a napi két óra ütősen hangzott. Kinek van erre ideje? Ki akar a nap értékes óráiból kettőt erre áldozni? Én még biztosan nem tartok itt.
Valószínűleg a legtöbbünknek a napi 10-20 perc meditáció sem fér bele az elképzeléseibe, vagy ha a szándék meg is van rá, a megvalósításba már bele szoktunk bukni. Szerencsére vannak olyan módszerek, melyeket a rohanó emberek lehetőségeinek megfelelően fejlesztettek ki. Nem igényelnek sem sok időt, sem valamiféle spirituális elköteleződést, mégis alkalmasak arra, hogy megtapasztalhassuk a nyugalmat, a belső erőinkkel való találkozást, lehetőséget adnak a feltöltődésre. Ilyen a Martin Boroson által kifejlesztett One-moment meditation, praktikus, kellemes, könnyen fogyasztható. Boroson a Yale-en MBA-zett, az üzleti világban töltött évei után fordult a meditáció, a jóga és egyéb, spirituális megújulást hozó módszerek felé. Nem távolodott el az üzlettől, továbbra is tanít például meditáción alapuló vezetési tréningeket, fő célja azonban az, hogy minél több emberhez jutassa el a meditáció, a lelki feltöltődés lehetőségét. A One-moment, azaz egy pillanat meditáció egy hosszabb program, melyben a végső cél az, hogy a meditatív állapotot egy pillanat alatt el tudjuk érni, azaz egy pillanat alatt fókuszálhassuk tudatunkat, átélhessük az idő végtelenségét, feloldódhassunk a Zenben, Nirvánában, vagy aminek hívni akarjuk a meditatív tudatállapotot.
A módszer alapja az egy perces meditáció, aminek gyakorlása már önmagában megváltoztathatja, hogyan tudunk lazítani, pihentebbé, nyitottabbá, jókedvűbbé válni bármilyen helyzetben. Egy perce mindenkinek van, itt nem lehet kifogás. És nem kell attól tartani, hogy elkezdjük egy perccel, aztán pár hét múlva már fél órát kell teljesítenünk, mert nem így van. Az alap egy perc a One-moment meditation leghosszabb időegysége. Az alábbi videó segítséget ad az egy perces meditáció megértéséhez és gyakorlásához, de magyarra még nem fordították le, így leírom, hogy mi a teendő.
A gyakorlás kezdetén még biztosítanunk kell önmagunk számára egy nyugodt, zavartalan percet, mikor már gyakorlottakká válunk, erre nem lesz szükség, bármilyen helyzetben működni fog a dolog. Szóval zárjuk magunkra az irodánk ajtaját, vagy vonuljunk egy csendes sarokba a lakásban. Állítsuk be az óránkat, stopperünket, telefonunkat, hogy egy perc múlva jelezzen. Helyezkedjünk el egy széken úgy, hogy lábunk kényelmesen támaszkodjon a talajon. Fejünket tartsuk egyenesen, és kicsit emeljük meg, ne úgy álljon, mintha a világ minden gondja nyomná, még mosolyogni is szabad közben. Kezünket tegyük szimmetrikusan az ölünkbe tenyérrel lefelé, vagy felfelé, vagy akár össze is kulcsolhatjuk a kezünket, ahogy kényelmesnek érezzük. Ezek után csukjuk be a szemünket, és koncentráljunk a légzésünkre. Semmi mást nem kell majd tenni, csak a légzésünkre figyelni az egy perc során végig. Nyilván egy csomó minden eszünkbe fog jutni közben, onnan, hogy mit vegyünk vacsorára, odáig, hogy hogyan készítsük el a holnapi prezentációt, ez teljesen normális. Mindössze annyit kell tenni, hogyha észrevesszük, hogy elkalandoztunk, mondjuk magunknak, hogy hmm... – és térjünk vissza a légzésünk figyeléséhez; pillanatról pillanatra. Gyakorlással ezek a kósza gondolatok egyre ritkábbak lesznek. Szóval csukjuk be a szemünket, koncentráljunk a légzésünkre, és indulhat az egy perc. Az idő leteltével nyissuk ki a szemünket, és figyeljük meg, hogyan érezzük magunkat. Talán valamivel nyugodtabbnak, pihentebbnek, tettrekészebbnek, mint egy perccel korábban. Ahogy telnek a napok, és egyre többet gyakorlunk, ez a felszabadító érzés egyre jobban érezhető lesz. Az egy percet ne lépjük túl. Nem teljesítünk jobban, ha harmadnap már öt percre állítjuk az órát. A módszer lényege az, hogy egyre hamarabb, egyre mélyebben kerüljünk relaxált, vagy meditatív állapotba, erre az egy perces gyakorlás éppen elég. Később az idő, ami ennek az állapotnak az eléréséhez szükséges, egyre rövidül, és képesek lehetünk arra, hogy egy-egy idegesítő, szorongást keltő, unalmas, vagy frusztráló helyzetben egy pillanat alatt lenyugodjunk.
A módszer szemtelenül egyszerű. De a jól működő dolgok általában ilyenek. Nem válunk tőle jógikká, vagy keleti bölccsé, valószínűleg a berlini szállásadóm szintjétől is távol maradunk, de gyorsan nagy jártasságra tehetünk szert benne, és hatása a mindennapok során igen jótékony, állítja ezt sokezer ember, aki használja. Vagy nem hiszünk a gyors, előregyártott megoldásokban? Lehetünk szkeptikusak, de kipróbálni mindenképp érdemes, egy percünk csak van rá.
