Stresszblog

under pressure w

Stresszblog

Ez a blog a stresszről szól. Ha valakinek van kérdése, ötlete, története a témával kapcsolatban, írja meg bátran, és utána járunk, megkérdezzük, meghallgatjuk, és megosztjuk a Stresszblogon. Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/stresszblog

2014. február 27. Szalay Ágnes

Sírba visznek a jótanácsok

Ne görcsölj rá, majd akkor jön a gyerek/jó pasi/állás, amikor már nem is akarod annyira! Miért hagyod, hogy így beszéljen veled? Mondd meg neki a magadét! Kezdjél el te is futni, mint én, sokkal jobban érzem magam azóta! Szerintem neked is a szétválasztó diétát kéne megpróbálnod. Tervezd meg jobban az idődet, nem normális, hogy este tízkor is dolgozol! Legyél következetes a gyerekeddel, akkor nem lesz több hiszti. Hagyd már ott ezt a nőt, teljesen hülyére vesz!

Miért utálja az ember, amikor ilyeneket mondanak neki? És miért tapasztalja a fenti mondatok elmondója, hogy szinte sosem fogadják meg a tanácsait? Azért, mert senki sem szereti a tanácsokat.

Van egy idős nénikém, aki általában mindent jobban tud mindenkinél. Felvetsz neki egy aktuális problémát, vagy egyszerűen csak elmondod, hogy azért nem látogattad meg, mert beteg voltál - ő rögtön tudja, hogy mit kellett volna tenned, és miért te vagy a hibás. Persze, mert nem vettél sapkát! A családban mindenkiben kialakult az átmeneti süketség azokra a percekre, míg nénikém tökéletes helyzetmegoldásait elővezeti. Azzal már nagyon rég felhagyott mindenki, hogy elmagyarázza neki, hogy miért is nem úgy tette, teszi a dolgait, ahogy az a nénikém szerint az egyetlen üdvözítő megoldás lenne. De mi a baj azzal, ha egy tapasztalt idős hölgy elmondja a véleményét, nem fordulhatna elő, hogy az évek során szerzett bölcsessége és tapasztalata tanulságos lenne számunkra? Egy ideális világban így lenne, de sajnos esetében, és a többi jószándékú tanácsosztó esetében mégsem így van. Mi ennek az oka?

Aki egy barátjának, családtagjának, vagy szomszédjának bármilyen témában tanácsot ad, az sokkal kevesebb információval rendelkezik az adott helyzetről, mint aki benne van. Ettől függetlenül, lehet, hogy igaza van. Könnyen lehet, hogy tényleg ott kéne hagyni azt a nőt, aki állandóan hisztizik, viszont úgy szórja a pénzt, mintha örökkétermő fán nőne az erkélyen - de azt mondjuk nem tudja, hogy mekkora hiányt pótol, és boldogságot ad a szenvedő férfinak az a néhány pillanat, amikor sosem tapasztalt kedvességet, és szeretetet kap a nőtől.

Aztán a tanácsokat általában nem szokták kérni. Gyakran még a "most mondd meg, hogy mit csináljak" fárzis is inkább csak szófordulat, mint hogy valódi érdeklődés lenne arra vonatkozólag, hogy mit kell csinálni. Ha valaki elmondja nekem a problémáját, akkor azt várja, hogy megkönnyebbüljön, jobb kedve legyen, megnyugtatást kapjon. Esetleg, ha nem csak kérődzni akar a dolgokon, hanem valódi problémamegoldó fázisban van, akkor azt is szeretné, hogy tisztábban lásson, jobban fel tudja mérni, hogy milyen lehetőségei vannak. Ha csak megnyugtatásra, empátiára vágyik, akkor semmi mást nem kell tennünk, mint meghallgatni, valóban odafigyelni, és megérteni, mellette lenni. Az empátia olyan együttérzést jelent, amikor azt érezzük, hogy a másik mellettünk áll, támogat minket, szeret minket. Különösen férfiaknak nehéz megérteni, hogy feleségük nem azért panaszolja el szörnyű napját, hogy megmondják neki, hogy ezt és ezt kellett volna tenni, hanem azért, hogy meghallgatást és szeretet kapjon, amitől máris jobb lesz neki. A férfiak általában problémamegoldó üzemmódban vannak, kevés antennájuk van a lelkizéshez, de talán érdemes észben tartaniuk, hogy többet segítenek feleségüknek, ha felvidítják, vagy megölelik, mintha elmondják, hogy hogy kellett volna a szemétkedő kolleganőt elküldeni melegebb tájakra. Ha meg valaki valóban megoldást keres a gondjára, akkor sem megoldások prezentálásával segíthet neki az ember, hanem azzal, hogy közösen végigmennek a dolgokon, kérdésekkel, saját nézőpontja elmondásával támogatja a gondban lévőt abban, hogy átlássa a helyzetet, amiből ki szeretne mászni.

Van a tanácsosztóknak az a fajtája, aki meg van győződve arról, hogy a másik magának okozta a bajt, és valamennyire felsőbbrendűnek érzi magát, hogy bezzeg vele ilyen sosem történne meg. Na ez az ultraidegesítő. Ebben az esetben a tanácsadó nem a másik jobban-létét célozza a tanácsával, szándéka sokkal inkább önmaga igazolása, annak bizonyítása, hogy ő milyen jól csinálja a dolgokat. Vannak emberek, akik ezt életcélul tűzik maguk elé, és folyamatosan osztják az észt mindenkinek, vannak, akikből csak néha tör elő. Mielőtt valaki beleáll ebbe az idegesítő szerepbe, kérdezze meg magától, hogy mit is csinálok most, neki segítek, vagy magamat fényezem. Biztos, hogy nemdohányzóként van jogom és tudásom elmagyarázni erős dohányos barátomnak, hogy hogyan szokjon le? Tudom én, hogy milyen fél évig munka nélkül lenni, vagy csak hiszem, hogy velem ez nem történhet meg?

Ha nem ilyen önigazoló típusok vagyunk, ha tényleg a legjobb szándék vezet, ha őszintén a másik segítését tűzzük ki célul, tanácsaink sajnos még akkor is falra hányt borsók. Olyan is van, hogy a világon már mindenki látja, hogy mi a gond és a megoldás, csak az az egy szerencsétlen nem, aki éppen a helyzetben vergődik. A tanácsunk akkor sem segít. És ez bosszantó, de így van. Van néhány alapszabály, ami érdemes szem előtt tartani. Így nyújthatjuk majd a legtöbbet a ránkszorulóknak, magunkat pedig egy csomó frusztrációtól kímélhetjük meg:

  • Addig semmiképp ne adjunk semmilyen tanácsot, amíg azt nem kérik kifejezetten.
  • Empátiával forduljunk a nekünk panaszkodók felé, azaz figyeljünk rájuk, és biztosítsuk őket az együttérzésünkről.
  • Segítsük a másikat azzal, hogy kérdezünk, értelmezünk, összefoglalunk, de nem megoldásokat nyújtunk.
  • Ha végül mégis tanácsadásra adjuk a fejünket, fogalmazzunk így: próbáltad már ezt meg ezt? mit gondolsz erről mag arról? Hagyjuk az én így meg úgy csinálnámot, és a neked ezt meg azt kellene csinálnit is.
  • És mindig tartsuk észben, hogy a másiknak van problémája, neki kell a támogatás, ha tanácsot kérnek tőlünk, akkor nem mi vagyunk a főszereplők.
tovább olvasom
i o

A bejegyzés trackback címe:

https://stressz.blog.hu/api/trackback/id/tr845834853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lángharcos 2014.02.27. 18:29:31

És ha ezt így csinálod, elhíresül a környezetedben, hogy te ilyen tipikus lelki szemetes vagy, és mindenki hozzád fog járni vernyákolni. Ellenben egyikükhöz se fordulhatsz, ha baj van, mert az milyenmár te önző dög. :3

Mojzes Pál (törölt) · http://mpgondolatok.blogspot.hu/ 2014.02.27. 19:48:09

"Addig semmiképp ne adjunk semmilyen tanácsot, amíg azt nem kérik kifejezetten."

Aha, kifejezetten, az emberek főleg a nők, nagyon ügyesek az utalgatásban meg a ráutaló magatartásban :), tudattalanul is elkotyogunk dolgokat.
Értem én , hogy mire utal a posztoló, én is megkaptam már, hogy "nem kértem, hogy segíts", "nekem így jó" szövegeket, persze egyik sem igaz de jó a felelősséget hárítani.

csakférfi 2014.02.27. 20:06:00

Addig semmiképp ne adjunk semmilyen tanácsot, amíg azt nem kérik kifejezetten.---Amikor beszélgetsz valakivel igyekszel a másik igazát megkeresni és a döntéseit nem kritizálni.Csak ötleteket kell mondani Pl.:van olyan helyzet is ... kezdetüen akkor nem tanácsként fog hangzani.
Empátiával forduljunk a nekünk panaszkodók felé, azaz figyeljünk rájuk, és biztosítsuk őket az együttérzésünkről.-------Mindig a beszélőnek van igaza hiszen ha nem adunk neki igazat akkor vérig fog sértődni.
Segítsük a másikat azzal, hogy kérdezünk, értelmezünk, összefoglalunk, de nem megoldásokat nyújtunk.---nem segítségre és megoldásra törekszünk csak megértjük a gondolkodását.hallgatni arany.Ha megoldást kínálsz nem lesz az övé az ötlet .Senki sem szereti ha manipulálják.
Ha végül mégis tanácsadásra adjuk a fejünket, fogalmazzunk így: próbáltad már ezt meg ezt? mit gondolsz erről mag arról? Hagyjuk az én így meg úgy csinálnámot, és a neked ezt meg azt kellene csinálnit is.---A tanács akkor ér valamit,(dönts így!!) ha a döntés amit szándékozik tenni az illető ,tudod mihez vezet.Rossz döntés jó döntés.Ha rossz te leszel az oka.Ha jó akkor nem saját és nem lehet rólad levakarni mert Te jobban tudod.
És mindig tartsuk észben, hogy a másiknak van problémája, neki kell a támogatás, ha tanácsot kérnek tőlünk, akkor nem mi vagyunk a főszereplők.---Mindenkinek vannak problémái.A hallgatónak a tanácsadónak és a beszélőnek is.Kérdés mindig az hogy valós-er a helyzet vagy csak illúzió.(hül...ség)
:)

Mojzes Pál (törölt) · http://mpgondolatok.blogspot.hu/ 2014.02.27. 20:13:05

@csakférfi: "A tanács akkor ér valamit,(dönts így!!) ha a döntés amit szándékozik tenni az illető ,tudod mihez vezet."

Na itt álljunk meg egy pillanatra...nem dönthetsz -állandóan-mások helyett, az már szerintem rossz tanács az esetek 90%-ban, vannak helyzetek amikor egyszerűen azzal segítesz, hogy nem adsz tanácsot, sehogy, se konkrétan se egyéb módon.

csakférfi 2014.02.27. 21:35:34

@Mojzes Pál: A bölcs tudja mikor kell hallgatni.
Viszont ha valaki azt kéri adjak tanácsot vállalkozásban megteszem mert voltam egykor.
Így kezdve:Amikor én....és elmesélem.Én mit hogyan rontottam vagy jól csináltam.
Ő nem fogja tanácsként értékelni.
Viszont én azt hangsúlyozom ki amit akarok.
A köré építem a mondandómat ami felé szeretném hogy hajoljon a döntését illetően.
Vagy esetleg családi ügyekben akkor elmondom mennyire okos buta az aki ezt meg ezt teszi.Mivel ez is saját tapasztalat.
Amikor úgy érzem hogy hülyeséget csinált(félre kefél társ mellett )akkor hallgatok.
Vagyha veri a feleségét azt nem hányom a szemére csak elmondom : olvastad ezt meg ezt a cikket ami arról szól......
Ezt hívják burkolt célzásnak ,ha ügyes vagy nem vernek pofán.
:)

Néni 2014.03.15. 23:36:45

Aki panaszkodik, az számítson rá, hogy tanácsot kap!
Tanácsot, nem utasítást. (mindegy milyen szófordulattal kezdve)
Hallgassa meg és döntse el, hogy megfogadja-e azt. Egy külső szemlélő más szemszögből lát minket. Lehet, hogy nem tetszik majd amit lát, de valószínűleg lesz benne igazság is.
süti beállítások módosítása