Sok minden közrejátszik abban, hogy hogyan és mitől hízik, vagy fogy le valaki. Nekem az eddigi tudománytalan megfigyelésem az volt, hogy vannak, akik lefogynak, mikor nagy stressz éri őket, és mások meghíznak. Azt hiszem, akik lefogytak a stressztől, azok alig-alig ettek, ezért lett szükségük kisebb ruhákra. Hiszen most az ohiói egyetem kutatói kimutatták, hogy a stressz mindenképp lelassítja az anyagcserét a nőknél, így ha ugyanannyit eszik egy éppen nagy stresszben élő, és egy nyugodt nő, akkor az előbbi jobban fog hízni tőle. A férfiakat nem vizsgálták ebben a kutatásban, de azt gondolják, hogy náluk kicsit másképp működik a dolog, mert testükben nagyobb arányú az izom, ebből következően az anyagcseréjük is némileg eltérő.
A kísérletben 58, átlagosan 53 éves nőt vizsgáltak meg. A kísérlet előtti napon már csak egy sztenderd menüt ehettek, és megkérték őket, hogy az utolsó 12 órában már ne vegyenek magukhoz táplálékot. A laborba beérkezve ki kellett tölteniük egy részletes tesztet arról, hogy mennyire stresszes az életük, milyen életesemények, mennyire húzták őket fel éppen. Majd következett az evés. Jó zsíros ételt kaptak: húslevest, pulykakolbászokat, tojást és kekszet, összesen 930 kalória volt. Ezután a következő hét órában húsz percenként mérték, hogy mennyi kalóriát égettek el, illetve hogy milyen magas az inzulin-szintjük.
Azt találták, hogy aki legalább két stresszes eseményről beszámolt a kísérletet megelőző időszakból, az 104 kalóriával kevesebbet égetett el hét óra alatt, mint aki nem volt stresszes életszakaszban. Ez a 104 kalória nem tűnhet soknak, de ha időben kiterjesztve nézzük, akkor egy év alatt öt kiló pluszt jelent. Az inzulin-szintnél is különbség mutatkozott: a stresszeseknek magasabb volt az inzulin-szintjük végig a kísérlet során, ami hízás szempontból azért rossz hír, mert az inzulin hozzájárul a zsír raktározásához. A kutatók eredetileg azt gondolták, hogy csak a telített zsírsavak fogják jelentősen befolyásolni az anyagcsere gyorsaságát ebben a kísérletben, de kiderült, hogy mind a telített, mind a telítetlen zsírsavaknál ugyanez a hatás jött ki. És van még egy dolog, ami ront a helyzeten, korábbi kísérletek tucatjai bizonyították, amit magunktól is ismerünk, hogy a stresszes ember gyakrabban és többet nassol, többször nyúl finom, magas zsírtartalmú, megnyugtató kajákhoz, édességekhez, mint aki éppen nem idegeskedik semmin. Így aztán eleve többet eszik, mint máskor, és még azt is nehezebben dolgozza fel a szervezete.
Ha belegondolunk, anyagcserénk ilyen viselkedése teljesen logikus, és adaptív: régen, az ősembernél, a stresszhelyzet arról szólt, hogy nagy fizikai erőre lesz szükségünk az életünk megmentéséhez, a harchoz, vagy meneküléshez. Így a szervezet elraktározta a kalóriát, valamint nem pazarolta az energiáit az emésztésre, hanem inkább a vázizmokhoz juttatta, hogy a lehető legerősebb legyen az ember lánya, ha harcolnia, vagy futnia kell. Ma már a stresszhelyzetekben való helytállás nem kíván meg komoly fizikai erőkifejtést, de a fejünk ugyanazt a veszélyt érzi, és testünk is ugyanúgy reagál, ahogy az tízezer évekkel ezelőtt ésszerű volt. Pedig most, ezzel a stresszben lelassult anyagcserével csak még egy stresszforrást tesz hozzá szegény szenvedő alany gyötrelmeihez, hiszen ki veszi jó szívvel, idegesség nélkül, az évi plusz öt kilót?
A kutatást végző szakemberek azt tanácsolják, hogy legyünk tisztában azzal, hogy a zsírban dús ételek milyen nem kívánt hatással vannak anyagcserénkre, és ha tudjuk, hogy stresszes az életünk, tudjuk, hogy nem álljuk meg nassolás nélkül, akkor tegyük tele a hűtőt, kamrát egészséges, kevés zsírt tartalmazó finomságokkal, és azokból fogyasszunk.
Ha szeretnéd követni a Stresszblogot, kattints ide.
