Stresszblog

under pressure w

Stresszblog

Ez a blog a stresszről szól. Ha valakinek van kérdése, ötlete, története a témával kapcsolatban, írja meg bátran, és utána járunk, megkérdezzük, meghallgatjuk, és megosztjuk a Stresszblogon. Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/stresszblog

2014. augusztus 30. Szalay Ágnes

Dolgozni kötötten vagy kötetlenül?

Előre is elnézést kérek azoktól, akik fodrászatokban, mozdonyokon, szupermarketekben, atomerőművekben, vagy utcai hamburgeresnél dolgoznak - ez a poszt megint az irodai munkások százezreiről fog szólni, legyenek könyvelők vagy reklámszövegírók. Múlt héten a New York Times idézett egy amerikai kutatást, amiben azt nézték meg, hogy vajon a rugalmas munkaidő, a távmunka lehetősége milyen hatással van a dolgozók életének és munkájának minőségére, jobb lesz-e nekik és a munkáltatójuknak, vagy rosszabb, ha megengedik, hogy az alkalmazottak maguk osszák be az idejüket.

Én, a magam részéről a dolgozós éveim kezdete óta a rugalmas időbeosztás híve vagyok. Nem azért, mert szeretek reggel sokáig aludni, és inkább este tízkor dolgozgatni. Sokkal inkább az az oka, hogy jobban tudok otthon, tréninggatyában, törökülésben ülve belemélyedni egy feladatba, mint egy irodai asztalnál nyolc ember között ülve, hat telefonálást szimultán hallgatva, az érkezőkre mosolyogva és velük szót váltva összehozni valami munkára emlékeztető dolgot. Munkahelyeimmel mindig szerencsém volt, nem dolgoztam olyan helyen, ahol az otthoni munkára ne adtak volna lehetőséget. Olyan is volt, ahol ez nem volt divat, de a főnököm a kérésemre simán belement, hogy ha elkészülök a dolgommal, akkor felőle bárhol is csinálhatom. Nem lett ebben sok követőm, a többiek továbbra is inkább szétválasztották az életüket, és az irodában dolgoztak az irodán kívül pedig "éltek", de nekem jól működött. Ezt csak azért írom le, hogy ha más is van, aki úgy érzi, hogy inkább nekilát otthon reggel nyolckor dolgozni, ahelyett, hogy egy órát zötyögne kiskosztümben a buszon be a munkahelyéig, akkor tegyen egy próbát, még ha nem is szokás ez ott, ahol dolgozik - általában a munkahelyeken is több az ember mozgástere, mint azt előre, pesszimistán elképzeljük.

Na de az egy dolog, hogy nekem jól működik a munkahely és az otthon határainak összemosása, de mit mondanak erről a tudományos eredmények? Vagy legalábbis az a kutatás, amit most idézni szeretnék. Egy nagyvállalat informatikai részlegén tervezték meg a rugalmas, távmunkában is végezhető új munkarendet. Szociológusok, pszichológusok, orvosok dolgoztak a projekten, hogy tényleg átfogó képet kaphassanak a dolog hatásairól, előnyeiről, hátrányairól. Azért írtam, hogy megtervezték, mert ehhez előkészítés kellett, ha csak úgy durrbelebumm azt mondták volna, hogy hétfőtől mindenki ott végzi a munkáját, ahol akarja, akkor nem biztos, hogy működő modellhez jutottak volna. Nem csak az alkalmazottak, de a menedzserek gondolkodását is gyúrták a bevezetés előtt. Tréningen képezték ki a főnököket, hogy hogyan fogadják el, és bátorítsák az embereiket, hogy egyforma prioritásként kezeljék életükben a családi és a munkahelyi feladatokat, és úgy osszák be az idejüket, ahogy nekik a legmegfelelőbb. Majd a részleg egyik felénél bevezették a rugalmas időbeosztást, a másiknál maradtak a régi szabályok, hogy ők kontrollcsoportként összehasonlítási alapot képezzenek a rugalmas beosztással élő dolgozók mellett.

Az eredmény az lett, hogy a rugalmas beosztásba kerülő dolgozók nagyjából megduplázták az otthoni munkával töltött óráikat, az eddigi tíz helyett majdnem húsz órát dolgoztak hetente otthon. Az összmunkaidejük nem változott. Mivel a prioritások is változtak, azaz az emberek sokkal inkább az eredményre, mint a munkahelyen töltött időre fókuszáltak, ezért sok értelmetlen, vagy jóindulattal mondva alacsonyabb értékű meeting kimaradt az életükből, ami mindenkinek jót tett. A régi időbeosztás szerint dolgozókkal összehasonlítva a rugalmas munkarend szerint élők boldogabbnak, kevésbé stresszesnek érezték magukat, és azt gondolták, hogy most sokkal hatékonyabbak tudnak lenni, mint régen. Több energiát éreztek magukban, és azt jobban a munkára tudták fordítani. A munkájuk minősége nem változott, se jobban, se kevésbé jól nem dolgoztak - de nyugodtabbak voltak.

Erin Kelly professzor, a kutatás vezetője szerint ahhoz, hogy az ilyen programok sikeresen működjenek egy munkahelyen fontos, hogy a teljes részlegben bevezessék. Mondja, mint ahogy az elején hozott saját példámban írom, hogy vannak olyan esetek, ahol a főnök egy-egy beosztottnak megengedi az otthoni munkavégzést, de ezek a megállapodások nem igazán publikusak, ami azt jelzi, hogy a cégkultúrában mégsem elfogadott.

Az is lényeges, hogy mindenki értse: nem kötelező otthonról dolgozni. Ha valaki csak az irodában szeretné tenni a dolgát, akkor tegye azt. És aki sokat dolgozik otthonról, annak is el kell töltenie valamennyi időt az irodában. Fontos a bentlét, a munkatársakkal való beszélgetések, vagy a meetingek során lényeges összefüggésekre ráébredhetnek, a közös munka, együttgondolkodás sokkal jobb eredményekhez vezethet, mintha mindenki egyedül küzd a maga kis szeletével. Az e-mailezés, telefonálás nem helyettesíti a személyes kommunikációt.

És van még egy szempont, ami árnyalja a képet. Azok, akik továbbra is a hagyományos munkaidőt töltötték bent az irodában, elkötelezettebbnek és szorgalmasabb munkaerőnek tűntek a munkatársak és a vezetők szemében. És ez bizony meglátszott a teljesítményértékelésükben és az előléptetéseikben is. Ha valaki bent az irodában töltött túlórányi időket, akkor azt sokkal odaadóbb munkaerőnek gondolták, függetlenül attól, hogy az illető mennyit töltött a gépénél ülve a Facebook előtt, vagy a barátaival levelezve. A kutatásban résztvevő dolgozók öntudatlanul tisztában voltak ezzel. Azt írják, hogy csomóan mindenféle rituálét eszeltek ki, hogy azt a látszatot keltsék, csak egy pillanatra álltak fel az asztaluktól, és máris jönnek vissza. Voltak, akik elugrottak edzeni, vagy elmentek a gyerekért, de előtte rádobtak egy zakót a székükre, vagy otthagytak az asztalon egy félig megevett ebédet - jelezve, hogy itt vannak, épp csak pár percnyi egyebet tesznek.

Az irodában töltött idő és a munkatárs által végzett munka színvonala közti pozitív együttjárás tudattalanul van beleplántálva az emberek fejébe. Ezért, a kutatók szerint, nagyon nehéz felvenni a harcot ellene. Azokon a munkahelyeken, ahol a rugalmas munkarend bevezetésével kacérkodnak, érdemes mindenkiben tudatosítani, hogy létezik ez a torzítás, és tanítani kell, hogy legyenek képesek elfogulatlanabbul, az eredményre koncentrálva megítélni valaki munkáját.

Összefoglalva tehát jó, ha otthonról lehet dolgozni, kisebb a stressz, több és megfelelőbb idő jut a családra, több energiája marad a dolgozóknak élni. De öngólt lő az, aki teljesen kivonja magát a munkahelyi életből. Szükség van személyes kapcsolattartásra a kollégákkal, a vezetőkkel, azért, hogy az együttműködésből fakadó előnyöket felhasználhassa a saját feladataiban, és azért is, hogy jobb színben tűnjön fel a többiek előtt.

tovább olvasom
i o

A bejegyzés trackback címe:

http://stressz.blog.hu/api/trackback/id/tr416649857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

totyatotya 2014.09.01. 01:22:51

heti 2 napot otthonról dolgozom. egyetértek azzal, hogy könnyebb fokuszálni, ettől és a saját időbeosztástól pedig hatékonyabb az ember. amit nagyon-nagyon nehéz megfelelően belőni, az a csoporto(ko)n belüli kommunikáció, hogy merre járunk, hogy haladunk egy-egy adott projecttel. pláne, ha sok-sok kisebb project megy egyidejűleg. aki ezt a részt jól megoldja (rendszeres meeting, instant msg, stb), az tud sikeresen távmunkát végezni. aki viszont erre nem figyel, annak garantált a csalódás. szerintem ezt a részt (mármint a kommunikácós kihívásokat) nem lehet elégszer hangsúlyozni.

KaPé 2014.09.01. 04:18:44

3 évig dolgoztam otthonról, aztán magam kértem az áthelyezést olyan munkakörbe, ahol be kell járni. Nem jó, ha az embernek nincsenek kollégái. Lehet emailezni meg chatelni, de teljesen más, amikor egy irodában vagy velük. Most rugalmas munkaidőben dolgozom, ha akarnék, otthon is maradhatnék egy-két napot, de ritkán fordul elő, csak ha valami oka van (beteg gyerek, szerelőt várni, stb). A másik: otthon akkor tudsz dolgozni, ha egyedül vagy. Ha már a családból otthon van valaki más is, akkor megette a fene az egészet.

Nick Leeson 2014.09.01. 06:45:25

Szerintem sem alkalmas mindenki a magányos texasi ranger szerepre. Sokkal jobb ha bent vannak a kollégák, és velük lehet időnként egy poént elsütni, vagy 5 percben kitárgyalni a tegnapi tv műsort, politikát, meccset, receptet, vagy bármit).

A másik dolog, hogy az otthoni munka csak akkor tud kellően hatékony lenni, ha megfelelően motivált az ember a munkahelyén. Márpedig ez manapság elég gyakran szenved csorbát. Leginkább a fizetések miatt. Amíg egész nap gürcölve, sem keresünk rendes európai bért, addig az ember hajlamos (nem feltétlenül direkt, tudatosan) lógni. (pl. péntek szindróma...) Márpedig erre otthon korlátlanok a lehetőségek. Biztos vagyok benne, hogy sok motiválatlan ember, sokkal értéktelenebb munkát ad ki a kezéből otthonról, mint ha bent a cégnél csinálta volna ugyan azt a feladatot.

A legutolsó aggályom, hogy egy család körül, mindig több a tennivaló, mint amit a munkaidő utáni lehetőségek kiadnak. Mire is gondolok... Hivatali ügyintézés, takarítás, rendrakás, lakás átrendezés, otthoni barkácsolás. Ezekre munka mellett soha nem jut elég idő. Márpedig ha otthon végzi valaki a munkát, akkor idővel rátestálódik ez a sok tennivaló mert ugyebár "Ő van otthon!", ezért maga a munka megint csak háttérbe szorul egy picit.

Arról nem is beszélve, hogy mi van amikor a gyerekeknek hosszabb szünetük van. Tavaszi, téli, nyári -szünet? Kötve hiszem, hogy 100%-osan megy a munka a gyerekek mellett?!

Egyszer úgy hozta a helyzet, hogy a nyáron kivettünk 2 hét szabit a nejemmel, nyaralás nem akkorra volt tervezve. Úgy gondoltuk, hogy otthon pihenünk, végre kiolvassuk a rég félretett könyveinket, egy-egy napra pedig strandot terveztünk. Aztán az első nap rájöttünk, hogy vannak régóta halogatott elintézni való dolgaink. Lakcímátírás, stb... A kocsit is jó lenne elvinni végre egy nagy revízióra, ahhoz beszerezni olcsó alkatrészeket, stb. A lakásban is van 1-2 bútor amit ki lehetne cserélni, de egy jó nagytakarítás is ráférne már... Aztán a vége az lett a nagy pihenésnek, hogy 1-szer mentünk strandra, az össze többi napot végig rohangáltuk, pakolásztuk, takarítottuk. Jóformán otthoni munkával telt el a két hét. Úgy gondolom ugyan ez merülne fel otthoni munka esetén is. Főleg akkor ha a család többi tagja mind bent ül egész nap a munkahelyén...

tmm 2014.09.01. 07:41:45

Pár évig próbálkoztam, de nekem nem jó az otthoni munka. Otthon automatikusan, mintegy feltételes reflexként magánéleti dolgokkal kezdek foglalkozni, ráadásul az otthoni géppark elég sovány a munkahelyihez képest, a felmerülő szoftverhasználati jogi problémákról nem is beszélve. Lennének olyan részei a melómnak, amit otthon hatékonyabban tudnék elvégezni, de ez nem tesz ki annyit, hogy teljes napokra otthon maradjak.
Nyilván a munkakörön is múlik a dolog. Kreatív munkát jobban lehet úgy végezni, ha az ember saját maga osztja be, (bármikor jöhet az ihlet), rutin melónál (adatrögzítés, adminisztráció, stb) is jobb, ha nem zavar senki, és teljes a koncentráció, viszont az én munkám olyan, hogy a kollégákkal való együttműködés gyorsabb kommunikációt tesz szükségessé az emailnél, így otthonról elég macerás lenne dolgoznom.

Alick 2014.09.01. 07:44:52

"Sokkal jobb ha bent vannak a kollégák, és velük lehet időnként egy poént elsütni, vagy 5 percben kitárgyalni a tegnapi tv műsort, politikát, meccset, receptet, vagy bármit"

Ha már be kell járnom dolgozni, inkább töltöm munkával az időt, mint tereferével... antiszociális alapállással áldás az otthoni munka.

főkolompos · http://fokolompos.blog.hu/ 2014.09.01. 07:57:41

magányos munkáknál ez lehet megoldás, de többnyire sok feladat tényleg csapatmunkát és folyamatos kommunikációt igényel, azt pedig nem jó a kollégáktól elszigetelten végezni.

a felesleges meetingek valószínűleg leginkább arról szólnak, hogy a meetinget tartó alvezető betanul egy vezetői pozícióba. ezeket résztvevőként kihagyni azért nem jó, mert ha valaki vezető lesz, viszi magával a legjobb embereit alvezetőnek, alvezetőként meg nem tartani pedig azért nem hasznos, mert akkor sosem tanulja meg az ember, hogy hogyan viselkedjen vezetőként.

Nick Leeson 2014.09.01. 08:13:26

@Alick: Jó, hát biztosan mindenki aki bemegy a munkahelyére, a nyolc órát másodpercre pontosan, CSAK KIZÁRÓLAG munkával tölti...

Bocs, hogy én legalább bevallom őszintén, hogy ÉN NEM minden másodpercet a munkával töltök!

nyugatnepe.blogter.hu 2014.09.01. 08:40:25

nekem áldás lenne egy otthoni munka, és annyira megbecsülném, h próbálnék 120%osat nyújtani mindig

kiber kóbor 2014.09.01. 08:47:39

@Nick Leeson: ebből látszik hogy soha nem dolgoztál távmunkában. Nyilvánvaló, ha az idődet felesleges meetingeken és virtual roomokban töltöd akkor az otthoni feladataid elmaradnak, és akkor csinálod meg őket amikor kiszabadulsz a rabszolgaistállóból.
Ha azonban heti 4 napot otthon vagy, ráérsz a kocsit elvinni szerdán, a lakcímedet meg rég átírtad már, és takarítani sem kell minden héten kétszer. Ha utoléred magad otthon látn9i fogod, ha becsukod az ajtódat (értsd. a többieknek hogy dolgozol) akkor nagyon hatékony is lehetsz, mert ha végzel már mehettek is a gyerekkel úszni. és nem kell egy órát üldögélni az autóba 6-ig hogy hazaérj és utána vidd a gyereket úszni 7-re, 9-re vagytok otthon.
A távmunka alapszabálya: szigorú menetrendet kell csinálni minden napra. Attól eltérni nem szabad, még akkor sem, ha kitört a 3. világháború.
A sok felesleges miting meg elhagyható, az alvezérből sem lesz fővezér, vagy legalábbis éveket kell rá várni, és korántsem biztos hogy te leszel az alvezér legkedvesebb katonája.

porthosz 2014.09.01. 08:49:31

A tartós távmunka szerintem igen nagy önkontrollt kiván, amivel a legtöbb ember nem rendelkezik. Illetve ehhez azért a család önkontrollja is kell, ami még kevésbé szokott lenni.

Hogy egy ismerősöm idézzem aki sokat távmunkázik: a legnagyobb probléma az hogy amikor otthonról dolgozik akkor állandóan megzavarják pár perces melókkal a család részéről (terigess ki, vidd le a szemetet stb). És ha nem csinálja arra hivatkozva hogy dolgozik, akkor jön a válasz hogy "nem igaz hogy nincs 5 perced mellette megcsinálni ezt".

Amire az ő válasza (és azt hiszem ez mindent összefoglal): "De, csak nem 10 percenként 5 percem"....

Szóval a távmunka leginkább akkor jó, ha az embernek van egy külön dolgozószobája ahová "elbújhat" és ahol nem zavarják.

igazi hős 2014.09.01. 09:05:23

Saját tapasztalat: otthonról 1/2 8 előtt (amíg a többiek el nem mennek) nem lehet dolgozni, 1/2 5 (gyerek hazaér) és este 10 (gyerek elalszik) között megint nem egyszerű, a közé eső idő meg túl rövid. Persze ha otthon kell maradni egy fél napot egy szerelő miatt, akkor jó megoldás a távmunka, de rendszeresen nem vállalnám.
Ráadásul a nejemnél látom, hogy a kötetlen munkaidő remek lehetőség, hogy kötetlenül sok extra munkát rakjanak rád. (Az ő beosztásában nincs fizetett túlóra, szóval aki bent dolgozik sokat az sem jár jobban, de legalább látszik, hogy mennyit robotol.)

padisah · http://www.kozvetlen-allasok.hu 2014.09.01. 10:07:41

Én jobban szeretnék távmunkában dolgozni, ismerve a dolog hátrányait. Egy darabig csináltam már, és kicsit hiányzik is.

A legtöbb problémát már leírták mások is, én arra helyezném a hangsúlyt, hogy a távmunkás helye hol lesz egy szervezeten belül. Magamfajta antiszociális, magának való, introvertált emberke amúgy sem akar a szervezeten belül menetelni, és nagy karriert csinálni.

Nekem a távmunka természetesen kombinálódik azzal, hogy külsősként, alvállalkozóként, saját eszközökkel dolgozik az ember.

Ami a legfontosabb, hogy a standard munkavállalóként végzett tevékenység nem eredménycentrikus, hanem közösség-centrikus. Nem azért kapod a fizetésed, mert elvégeztél egy konkrét, definiált feladatot, hanem mert a szervezet tagja vagy, és azért végzel el feladatokat, hogy a közösség tagja maradj.

Megszakad a fizetés és a teljesítmény közti kapcsolat, és előtérbe kerül a teljesítmény helyett a szocializáció, a kollégákkal, vezetőkkel való viszony, és annak ápolásába fektetett munka.

Szerintem ezek elrontják a szervezet hatékonyságát is, mert olyan motivációkat teremt, hogy mindenki a torta neki kedvezőbb újraosztásán dolgozik ha csak teheti, a torta sütése helyett. Nekem személyesen sokkal erősebb motiváció, hogy ha a pénzt a konkrét feladatért kapom, nem időarányosan, vagy átalányban.

Aztán van egy olyan jelenség, hogy az ember alkalmazott, bent ül egy irodában, de nincs feladat. Ez tartósan nem szokott fennállni mert akkor kirúgják az embert, de sokszor erősen változékony a terhelés, és az irodai munkában nem mehetsz haza amikor nincs meló, viszont amikor hajtás van, akkor bent kell maradni és túlórázni.

joska61 2014.09.01. 10:12:38

Szerintem ez teljesen egyéni dolog. Aki rendesen meg tudja magát szervezni, annak sok szempontból jobb otthonról melózni, aki szétcsúszós, annak kifejezetten hátrányos.

Nem Penny hajója 2014.09.01. 10:21:54

Az hogy valaki nyüzsgő munkahelyen, vagy otthon nyugiban tud jobban dolgozni, alapvetően attól függ, hogy extrovertált, vagy introvertált személyiség-e.
Itt van erről egy videó:
www.ted.com/talks/susan_cain_the_power_of_introverts#t-4347
(van hozzá magyar felirat is)

Alick 2014.09.01. 11:33:38

NEM PENNY HAJÓJA: viszont az extrovertáltnak eleve inkább több emberi interakcióval járó munka a megfelelő, nem az otthon dolgozás.

Alick 2014.09.01. 11:35:16

NICK LEESON: ha lazítás nélkül vennénk, elég lenne a hatákony 5-6 óra is.
A lazító időt viszont személy szerint inkább egyedül tölteném (relaxáció, meditáció, séta, stb.)

A megvalósult amerikai ólom.. 2014.09.01. 12:12:03

Ez abszolút személyiségfüggő sztem. Valakinél működik, valakinél nem. Valakinek hiányoznak a kollégák, valakinek nem, és folytathatnám..
Egy biztos :a kádári kisember szemében az dolgozik, aki 6-kor kel, 8-ra bejár dolgozni, és este hatkor ér haza. Mindenki más lógós tróger vagy svindler.

Nick Leeson 2014.09.01. 16:16:53

@kiber kóbor: Valóban nem dolgoztam. Pont azért amit leírtam. Másrészt meg nem mindenhol van ám meeting, meeting hátán. Vagy ahol dolgoznak is, bent a cégnél...

efi 2014.09.01. 19:46:01

Ha csak annyit nyer vele az ember, hogy nem utazik 2 órát, nem kezd muszájból mindig ugyanakkor (ami ráadásul érthetetlen módon általában egy elcseszett korai időpont) , nem kell dress code alapján sülni a 30 fokos irodában, valamint nem hátráltatják a munkában felesleges meetingekkel, már megérte.
Az igazság továbbá az, hogy a legtöbb 8 órás meló elvégezhető 5-6 óra alatt, csak sokszor azért "nem végződik el", mert minek, úgyis bent kell maradni, meg amúgy is jobb ha nem látja senki, hogy ha 2 órát malmoznánk a végén. Ezért aztán inkább lassabb tempó, kv, terefere (ami egyben sajnos fényesen megerősíti az a közkeletű hülyeséget, hogy nekünk 2014-ben is annyit kellene dolgoznunk, mint 80-100 éve).
Szóval kapásból minimum 4 óra felszabaduló időt nyerünk.

fcsaba 2014.09.03. 22:17:21

Egy érdekes adalék még ehhez: gyakran előfordul, hogy itthonról dolgozom, a feleségem pedig tanár. A munkanap végén ilyen esetben én szívesen megyek emberek közé, a feleségemnek meg gyakran szinte emberundora van, érthető okokból. Ez egy nem várt hátránya az egyébként nagyon jó otthonról dolgozásnak.