Stresszblog

under pressure w

Stresszblog

Ez a blog a stresszről szól. Ha valakinek van kérdése, ötlete, története a témával kapcsolatban, írja meg bátran, és utána járunk, megkérdezzük, meghallgatjuk, és megosztjuk a Stresszblogon. Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/stresszblog

2014. október 25. Szalay Ágnes

Miért büntetés a kitiltás?

Száműzetés, kiközösítés, elutasítás. A legősibb büntetési módok, még akkor is, ha valójában nem éri fizikai fájdalom az embert, nem kerül börtönbe, élheti tovább az életét ugyanúgy, ahogy eddig - csak máshol, vagy másokkal.

Egyszer, gimnazista koromban, renitens viselkedésem miatt hazaküldtek egy osztálykirándulásról. A büntetést, bármi lett volna az, végtelenül igazságtalannak éreztem, a tanárnő pedagógia képességeit addigra már rég leírtam magamban, a barátommal egy kitűnő napot töltöttem a városban, sokkal szabadabban és vidámabban, mintha a kötelező osztályprogramon vettem volna részt. A szüleim nem haragudtak, a dolognak következménye nem volt. Szóval semmi veszteségem nem lett a dologból. Nagy traumát sem okozott, akkor és azóta is csak röhögünk rajta, de mégis. Volt pár perc, amíg végig kellett mennem a folyosón összegyűlt osztálytársaim előtt, akik közül a szimpatikusabb formák gúnyos megjegyzéseket tettek rám, én meg mentem csendben és megalázottnak éreztem magam, amíg végre be nem csapódott mögöttünk a szállás kapuja.

Miért van az, hogy az emberek, évezredek óta hatásos szankcionáló, megalázó, ellehetetlenítő módszerként alkalmazzák az elűzést, a kiközösítést? Szigorú családfők fenyegetik rosszalkodó kisfiukat, hogy ha így folytatja, nem ülhet le a családdal vacsorázni. Amerikában eltiltják az iskolába-járástól az engedetlen diákokat. A bukott hadvezéreket száműzik. Hát miért hiányzik a vacsora, ha nem is éhes az ember fia? Van-e jobb, mintha végre pár napig legálisan nem kell iskolába járni? Miért érezte Napóleon halálos ítéletnek Szent Ilona szigetét?

Könnyen követhető evolúciós okai vannak, hogy nehezen viseli el az ember, ha elküldik valahonnan, ha nem lehet ott a csoport közelében. Az embergyerek hosszú ideig van ráutalva szülei, és a közössége jóindulatára, ha nincs, aki gondoskodjon róla, enni adjon neki, megvédje a hidegtől, megtanítsa a dolgok működésére, akkor elpusztul. Így volt ez az ősemberek idején, és így van most is. Éppen ezért teljesen ésszerű, adaptív, hogy kialakult az emberekben egy riasztó-rendszer: ha egyedül vagy, az veszélyes, tehát tegyél ellene. Erre a cselekvésre pedig úgy sarkallja a genetika az embert, hogy az egyedülléttől, a kiutasítottságtól elkezdi magát rosszul érezni. Ahhoz, hogy ez a rossz érzés megszűnjön, tennie kell valamit. A kisbabák sírnak, így hívják az anyjukat magukhoz, a nagyobbak pedig már aktívan keresni kezdhetik a társaságot. A felnőtteknek változatos a lehetőségük, hogy hogyan reagálnak - de egy szinte minden emberben közös: ha nincs körülötte biztonságos szociális közeg, akkor rosszul érzi magát.

A pszichológusoknak nem a fő fókusza ez az elutasítottság-érzés, de azért nem maradunk tudományos eredmények nélkül. 2003-ban két idegkutató, Naomi Eisenberg és Matt Liebermann gondolták úgy, hogy utánajárnak, vajon az "összetört szív", a "kitaszítottság fájdalma" csak költői túlzások, vagy van neurológiai alapja is az érzésnek. Agyműködést figyelő gépet (fMRI-t) kapcsoltak a kísérleti alanyaik fejére, és arra kérték őket, hogy játszanak számítógépen. A játékot Cyberballnak nevezték, virtuális labdadobálásról volt szó. Azt mondták a kísérletben résztvevőknek, hogy két másik játékossal játszanak, akik máshol vannak. Annyi volt a játék, hogy egy labdát dobáltak a képernyőn egymásnak. Valójában persze nem volt két másik játékos, egy algoritmus szabályozta, hogy kinek megy a labda, de a kísérletvezetők elég hihetően felépítették a két fantomjátékost, így a résztvevők tényleg azt hitték, hogy igazi emberekkel játszanak. Egy ideig dobálták is egymásnak a labdát, majd egyszer csak a két beépített játékos elkezdte egymás között dobálni, kihagyták belőle a kísérlet alanyát. Az nem tehetett semmit, nem szólhatott, hogy "hé, dobjátok nekem is", csak ült és várt, hogy végre újra észrevegyék, ő is ott van. Eközben pedig az agyában aktiválódott a fizikai fájdalomérzetért felelős agyterület. Vagyis tényleg, konkrétan olyan fájdalmat élt át, mintha egy sérülés miatt fájna valamije. Egy másik kísérletben embereknek az exük fényképét mutogatták, és itt is azt találták, hogy a képek látványára aktiválódott az agy fájdalomért felelős területe.

Fordítva is tesztelték a dolgot: olyan emberek, akik fájdalomcsillapítót kapnak, azaz olyan szert, ami akadályozza, hogy a fizikai fájdalomérzetet megéljék, azok kevésbé szenvedtek lelki fájdalmaktól is, sokkal kevesebb sértődéstől, megbántódástól számoltak be, mint placebót kapó társaik.

A kutatók szerint a társas kitaszítottság biológiai összekötöttsége a fizikai fájdalommal nagyon takarékos megoldás a természet részéről. Ahelyett, hogy kialakult volna egy külön neurológiai rendszer a társas közegben elszenvedett fájdalmakra, egyszerűen csak össze lett kapcsolva a kétféle fájdalmat jelző funkció. Hiszen a cél ugyanaz: jelezni a gazdának, hogy gond van, tegyél ellene. Mert éppolyan veszély egy fizikai sérülés, mint a társas kirekesztettség.

Kognitív és érzelmi következmények sorát indítja be, ha valaki kitaszítottnak érzi magát. Harag, szorongás, depresszió, féltékenység, szomorúság - mind jellemző érzések. Más következmények is vannak, egy kirekesztett ember rosszabbul és kevesebbet alszik, egy ilyen élmény után intellektuális feladatokban is rosszabbul teljesít.

Nehéz elképzelni olyan társas visszautasítottságot, ami ne járna fájdalommal. Még ha egy olyan csoport tagjától is szenvedi el valaki a visszautasítást, akiket nem szeret, vagy nem tart sokra, a fájdalom akkor is megjelenik. Még olyat is csináltak, hogy pénzt adtak azoknak, akik ki lettek zárva egy csoportból, míg akik bent maradhattak, azok nem kaptak pénzt. De ebben az esetben is ott volt a fájdalom, a rossz érzés a kiközösítetteknél.

Szerencsére ezek az érzések többnyire nem maradnak tartósak. Az elutasítottság közvetlen és elkerülhetetlen fájdalma után egy kiértékelő fázis következik, az ember meghányja-veti magában, hogy mit tegyen. Vannak, akik támadókká és agresszívvé válnak, mások inkább még barátságosabbá, és aktívan keresik azt a közeget, ami elfogadja őket. Hogy ki mit választ, az nagyrészt az élettörténettől, a korábbi és az aktuális tapasztalatoktól függ. Ha van húsz ember, aki elutasít, de találok egyet, aki nem - akkor máris kisebb a sérülés, úgy tudok viselkedni, hogy legalább mások kedvelését elnyerjem. Ha pedig valaki sokszor él át ilyet, akkor egyre kevésbé tud "jól" reagálni a dologra, és könnyen elképzelhető kimenet a depresszió, droghasználat, vagy az öngyilkosság is.

Ami viszont biztos, bármilyen társas, csoportból való elutasítást, kitiltást él át az ember, akkor van fájdalom, zavarban-lét és megalázottság. És nem szívesen beszél róla senki.

Ennek a kirekesztettség, kitiltás, kiközösítés témának messze mutató következményei vannak, de itt nem kalandozom el a diplomácia, a rasszizmus, vagy a gyereknevelés területeire. Csak annyit jegyeznék meg tanulságként, hogy biológiailag rögzített, valós fájdalmat él át, akit kizárnak valahonnan, és legyen ez a kizárás bármilyen szimbolikus, akkor is igazi büntetésről van szó, a szó legősibb értelmében.

Ha szeretnéd követni a Stresszblogot, kattints ide.

tovább olvasom
i o

A bejegyzés trackback címe:

http://stressz.blog.hu/api/trackback/id/tr646830093

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Nem tudunk annyit adózni, mint amennyit loptok! 2014.10.26. 10:28:23

Tiltakozunk az internetadó ellen, mert;  Nem tudunk annyit adózni, mint amennyit loptok! Továbbá bűnözőknek sem adózunk!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Jóléti Dán Kekszesdoboz 2014.10.25. 22:28:06

Igen, de ez a fájdalom erőssé tesz. Erőssé és még elszántabbá. Én legalábbis így éltem meg kitiltásaimat, hogy még messzebre, még vadabb területekre tévedtem, oda ahová a sok komformista geci álmában sem merészkedett volna.

FMR 2014.10.25. 22:30:27

Miközben nagyon érdekes, izgalmas részletekkel szolgál az írás, a tanulság - elnézést a szóképzavarért - "hálóját" tovább szőném. Mert ugyan igaz az, hogy tanulság lehet az, "(...) hogy biológiailag rögzített, valós fájdalmat él át, akit kizárnak valahonnan, és legyen ez a kizárás bármilyen szimbolikus, akkor is igazi büntetésről van szó, a szó legősibb értelmében.", de legalább ennyire tanulságos az a tény is, hogy az ember racionális állat is, tehát képes intellektuálisan reflektálni mindazon dolgokra, amik történnek vele. Amikor tehát valaki sokadszorra konstatálja azt, hogy egy vele sem morálisan és/vagy sem intellektuálisan egyenrangú közösség taszítja ki a soraiból, akkor nagyon is van lehetőség arra - igaz, hosszas kondicionálás és önreflexió révén -, hogy büszke dacból örömmel fordítsunk hátat annak a közösségnek, amely bármilyen okból is kivetett a saját soraiból.

A kitiltás azért lehet büntetés, mert 1) egy közösség lazán vagy szorosan kohéziós erőként összetartó normarendszerét szavakkal és/vagy tettekkel (vagy azok hiányával) megsértettük (független attól, hogy - mint ahogyan az e posztból is kiderül - az adott közösség számunkra fontos vagy kevésbé az), és a kitiltás ténye léket üt abban a létezés-narratívában, amelyben életünket a kitiltásig éltük, amely így traumatizál és fájdalmat okoz, és mert 2) egyszerűen nem vagyunk eléggé autonómok. Ennek persze nagyészt szociális okai vannak, ugyanis mind a szülők és a rokonok általi nevelés, mind a tömegoktatás az autonóm, szuverén személyiséggé való fejlődés _ellen_ hatnak. Ez nem érdeke egyik tömegtársadalomnak sem. Márpedig ha eléggé erős, önmagunk értékrendszere, bensővé tett meggyőződései szerint élő autonóm személyiség (individuumok) vagyunk, akkor könnyen kezelhetővé válik minden közösség általi kitiltás, és a büntetést minden esetben saját lelkiismeretünk osztja, nem pedig a közösség. Egy autonóm, önmagában bízó, önmagára folyamatosan reflektáló indiviuum soha nem lehet semmiféle kitiltás megalázott áldozata, még akkor sem, ha átmenetileg, bizonyos evolúciós késztetések során ez pillanatnyi lelki fájdalmakkal járhat. Ám ez is csak a "biológiai program" része, és intellektuálisan felülírható, kivédhető, domesztikálható, végső soron pedig a szükségből így lehet sokszor erényt kovácsolni.

FMR 2014.10.25. 22:31:46

@FMR: a magyartalanságokért, elírásokért, időegyeztetési hibákért elnézést kérek, kissé fáradt vagyok, de talán érthető mindaz, ami a hozzászólásom lényege kívánt lenni.

Alick 2014.10.25. 22:36:07

@FMR: egy kontrafóbiás, antiszoc. alapállású ember érdemként könyvelheti el a kitiltást, sőt akár még provokálja is a társadalmat, hogy ezt a célt elérje. Ugyanakkor személyes kapcsolataiban akár egy kellemes úriember benyomását is keltheti...

kulalak 2014.10.25. 22:39:10

@FMR: így van. De azért a tengeralattjárók legénységét átválogatják :)

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2014.10.25. 23:15:34

Talán nem véletlen, hogy a pedagógiában tiltott a kitiltás, mint büntetés alkalmazása. Ez a "fekete pedagógia" eszköztárába tartozik, már csak idős vagy pszichológiailag képzetlen pedagógusok használják.

prolee 2014.10.26. 03:03:25

@Online Távmunkás:
Erről a tiltásról nyilván nem tudtak az egyik Ferencvárosi iskola fekete-pedagógiát mesterfokon űző tanárai, akik fegyelmi büntetésként (dohányzás-piálás miatt) eltiltották a gyerekemet az osztálykirándulástól (aminek örültünk) + az iskolai könyvtár látogatásától EGY ÉVRE + meg akarták akadályozni, hogy a gyerekem ÖNKÖLTSÉGES osztrák nyelvi táborba menjen.
Írtam egy olyan 9 oldalas fellebbezést, hogy lepergett róluk a gatya és az önkormányzat természetesen visszavonatta a jogsértő határozatukat (addigra az osztálykirándulás már lefutott).
A baj az, hogy ezek az idióta un. "pedagógusok", ezzel a beteg szemléletükkel továbbra is ott garázdálkodhatnak a gyerekek között.
Na, ezeket a tetves, büdös, alkalmatlan gennyládákat kellene eltiltani a gyerekek tanításától. ÖRÖKRE!!!
Fekete pedagógia. Anyátok!

áasdklfjáasn 2014.10.26. 04:45:35

A helyesírásodat látva téged is eltilthattak az iskolába járástól.
És azóta sem pótoltad.

Aki ennyire ostoba, miért akar írni?

áasdklfjáasn 2014.10.26. 04:47:01

@prolee:
És ezzel a helyesírással írtad?
Szegény tanári kar, szerintem nem értették meg, mit akarsz. És ez nem az ő hibájuk volt.

mildi 2014.10.26. 06:17:40

@áasdklfjáasn: édesjófaszom! fogj bazmeg egy piros filcet, és a javítsd ki a hibáit, ha ennyire zavarnak!

OvisAries 2014.10.26. 07:37:30

@mildi: :D besirtam, koszi! :')

FMR 2014.10.26. 09:55:48

@Alick: Nem látom be, hogy a két körülmény feltétlen kizárná egymást, és még azt sem, hogy amit a pszichológia nagyjából konszenzuálisan berak egy bizonyos címkével ellátott fiókba (kontrafóbiás, antiszociális ember), az negatívan minősítő állítás lenne az egyénre nézve a személyes kapcsolataiban pozitívan értékelendő úriember vonásával.

polyvinyl · http://beszelomajom.blog.hu 2014.10.26. 11:14:41

A diplomáciában a "kitiltás" nem több, mint manipulatív eszköz. Azt a közösséget akarják kollektíven manipulálni, megbélyegezni a kitiltás "szégyenével", amelyhez a kitiltott csoporttag tartozik.

Mivel manipulációról van szó, esélyes, hogy a kitiltás mögött NINCSENEK racionális érvek, sem ténylegesen elkövetett "vétkek", és a manipulálni kívánó fél nem is él KÖVETKEZETESEN a kitiltás eszközével MINDEN EGYES olyan esetben, amikor valaki a "vétket" elkövette.

Nem tiltja ki például a SAJÁT köreihez, a saját közösségéhez, érdekszférájához tartozó személyeket, akár sokkal nagyobb, súlyosabb vétség elkövetése esetén sem.

A szelektív büntetés hatása meg - már ha valaki elég intelligens ahhoz, hogy ennek tényét észrevegye - éppenhogy nem a "kitiltott" fél megszégyenülése, hanem a kitiltó manipulátor megszégyenülése lesz.

Szóval egy bizonyos IQ felett józanul kell mérlegelni, a valós motivációkat, hátsó szándékokat észrevenni, és nem gyerek módjára picsogni, hogy nem engednek be egy olyan klubba, aminek ép ésszel, érzelmektől mentesen átgondolva nem is szeretnénk a tagja lenni.

♔bаtyu♔ 2014.10.26. 11:21:29

Érdekes, a balliberálisok részéről a kitiltás kezelése. Nem a kitiltás itt a lényeg, hanem az, hogy az USA így jelzi Mo.-nak, hogy politikája (számára) helytelen. (Ostobább ballibsiknek írom) nem a korrupciót kérdőjelezem meg, egészen biztos, hogy van, de az általánosan jelen van sajnos az összes kormány alatt.

Másképp fogalmazva, az USA így avatkozik be egy másik állam belpolitikájába, azt remélve, hogy ez tönkreteszi a jelenlegi kormányt és USA barátabb (értsd az oroszoktól nagyobb távolságot tartó, a multik adóját eltörlő, stb.) kormány kerül hatalomra.

A ballib ugyanis kormányváltásra alkalmatlan, a Fidesz pedig egyenlőre megoszthatatlan, tehát az ukrán forgatókönyv nem működik.

♔bаtyu♔ 2014.10.26. 11:22:49

@polyvinyl: Igen, a Gyermekrák alapítvány elnöke egész szépen eltűnhetett a magyar igazságszolgáltatás elől a magyar korrupció miatt aggódó USA-ban.

♔bаtyu♔ 2014.10.26. 11:25:16

@prolee: "az iskolai könyvtár látogatásától EGY ÉVRE + meg akarták akadályozni, hogy a gyerekem ÖNKÖLTSÉGES osztrák nyelvi táborba menjen."

Szerintem ezt a lehető legtöbb fórumon hozd nyilvánosságra, de az iskola pontos nevével. A köz nyomására kibaszhatják a suliból ezeket az antipedagógusokat.

FMR 2014.10.26. 20:07:09

BATYU egy primitív troll. Neki már mindegy, bármihez hozzáugat, mindegy a téma. Szóra sem érdemes.