Stresszblog

under pressure w

Stresszblog

Ez a blog a stresszről szól. Ha valakinek van kérdése, ötlete, története a témával kapcsolatban, írja meg bátran, és utána járunk, megkérdezzük, meghallgatjuk, és megosztjuk a Stresszblogon. Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/stresszblog

2013. november 08. Szalay Ágnes

Ellenségből barát - a stressz

Kelly McGonigal amerikai egészségpszichológus több mint egy évtizeden keresztül foglalkozott azzal, hogy figyelmeztette pácienseit a stressz káros hatásaira. A legújabb kutatások fényében azonban sajnos rá kellett jönnie arra, hogy áldozatos munkájával valószínűleg több kárt okozott, mint amennyi jót tett – számolt be erről egy előadásán. Most már ugyanis úgy tűnik, hogy a stressz, abban az esetben káros igazán, ha hiszünk az egészségromboló hatásában.

Egy amerikai kutatás 30.000 felnőttet megvizsgálva kereste a választ arra, hogy mekkora a stressz egészségkárosító, mondhatni végzetes hatása. A résztvevőket megkérdezték, hogy megítélésük szerint az utóbbi egy évben mekkora stresszt éltek meg: nagyon stresszes az életük, közepesen, vagy kevéssé. Ezek után azt is megtudakolták tőlük, és ez hozza majd az újszerű megközelítést, hogy mit gondolnak, a megélt stressz mennyire volt káros az egészségükre. A vizsgálat készítői ezek után már nem is tettek mást, csak figyelték a következő nyolc évben a halálozási adatokat. Azt az eredményt kapták, hogy azoknál, akik nagyon magas szintű stresszt éltek meg, 43%-kal nőtt a valószínűsége, hogy az elkövetkező évek során meghalnak. Ez nem meglepő eredmény, azonban árnyalja a képet, hogy ez csak ott volt igaz, ahol az illető azt is gondolta, hogy a megélt stressz káros az egészségére. Azoknál, akik úgy vélték, hogy a stressz, amit nap, mint nap átélnek, nem káros rájuk nézve, nem is nőtt az elhalálozás veszélye. Az esélyük arra, hogy idő előtt eltávozzanak innen, nem volt nagyobb, mint a kis stresszhatást megélőknek, még akkor sem, ha nagyon nagy stresszről számoltak be. Sőt, tulajdonképpen a magast stressz megélő, ám annak káros voltában nem hívő embereknek lett legalacsonyabb a halálozási esélyük. Hasonló eredményekről számolt be egy nagy európai kutatás is. Ott azt vizsgálták, hogy milyen eséllyel hal meg valaki szívkoszorúér elzáródás miatt, vagy kap infarktust, annak fényében, hogy mit hisz a stressz testére gyakorolt hatásáról. A megkérdezett 7000 embert 18 évig követték,és azt találták, hogy aki azt állította, hogy a stressz nagyon káros a szervezetére, annak 2,12-szer nagyobb volt az esélye, hogy szívproblémák miatt meghaljon, vagy hogy infarktust kapjon. Ez azért elgondolkodtató.

A Harvard Egyetem kutatói is elgondolkodtak az eredményeken, és úgy döntöttek, alaposabban megvizsgálják a kérdést. Kitaláltak egy kísérletet, amiben a résztvevő diákokat válogatottan kínos helyzetekbe hozták, mondjuk minden felkészülés nélkül ki kellett állniuk egy unatkozó közönség elé a kivilágított színpadra, és saját hibáikról ötperces előadást tartani, miközben a közönség tagjai láthatóan megvetésüket fejezték ki velük szemben. A diákok eközben nyilvánvalóan stresszt éltek meg, a kutatók ezt mindenféle fiziológiai eszközzel mérték is. A résztvevő diákok között egyetlen nagy különbség volt, mégpedig az, hogy a csoport felének mutattak egy nagyon meggyőző filmet arról, hogy higgyék el, a stressz jó a testüknek, felkészíti őket a teljesítményre, szükséges és egészséges. Míg a csoport másik fele arról látott egy filmet, hogy a stressz mennyire káros. Az eredmény egészen érdekes lett. Azok, akik hitték, hogy a stressz, amit éppen átélnek, hasznos, nemcsak hogy magabiztosabbak és ügyesebbek voltak a kísérlet feladataiban, de a helyzetre adott testi válaszuk is megváltozott. Ők is átéltek egyfajta izgatottságot, de a testi válaszuk sokkal jobban hasonlított az örömhöz, az élet jó pillanataiban átélt izgatottsághoz. Aki negatív stresszt él át, annak például gyorsabban ver a szíve, és a vérerei összehúzódnak. Ha valaki túl sokat van stresszes állapotban, akkor ez az érösszehúzódás túl sokáig áll fenn, és ez az állapot vezethet érrendszeri problémákhoz, betegségekhez. A kísérletben azoknak, akik hittek a stressz jótékony hatásában, bár a szívük gyorsabban vert, az érfalaik lazák maradtak, nem húzódtak össze – azaz a hosszútávon káros testi reakció nem történt meg, hanem csupán felpezsdültek egy kicsit. Az agyuk, az, ahogyan rágondoltak a stresszes helyzetre, megakadályozta, hogy káros stresszreakció történjen a testükben. Akik az előzetes film alapján a stressz negatív hatásaira gondoltak, úgy is élték meg a helyzetet, testük is negatív reakciókat mutatott.

Minden a fejben dől el, hallhatjuk sokszor. A kísérletben résztvevő diákoknak egyetlen rövidfilm elég volt ahhoz, hogy megváltozzon testükben az ereik működése. Ez minket is arra késztethet, hogy elgondolkodjunk, érdemes lehet másképp látnunk a mindennapok során tapasztalt stresszhatásokat. Ha arra gondolunk, hogy a stressz, a testünk fizikai izgalmi állapota hasznos számunkra, segít minket megbirkózni az élet nehézségeivel, akkor ez valóban így is lesz.

tovább olvasom
i o

A bejegyzés trackback címe:

https://stressz.blog.hu/api/trackback/id/tr505592755

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vilagnezet.blog.hu · http://vilagnezet.blog.hu 2013.11.08. 15:47:37

Úgy tűnik, hogy a stressz, abban az esetben káros igazán, ha hiszünk az egészségromboló hatásában. Tehát ebben se higgyünk!

Szórakoztató Valláskritika megosztotta
8.968 ember kedveli · 6.471 ember beszél erről

www.facebook.com/szorakoztato.vallaskritika

Hefe 2013.11.08. 16:43:30

a gond a kutatokkal az, hogy nem nagyon olvasnak szakirodalmat. Ha olvasnanak, akkor tudnak hogy Selye Janos igen komoly eredmenyeket ert el a stresszkutatasban. O kulonboztette meg a stress-t ami hasznos, a distress-tol ami pedig karos.

Sandor Akarki 2013.11.08. 21:48:08

Valószínű, hogy aki azt mondta, hogy nem káros rá a stressz az nem is volt stresszelve.