Stresszblog

under pressure w

Stresszblog

Ez a blog a stresszről szól. Ha valakinek van kérdése, ötlete, története a témával kapcsolatban, írja meg bátran, és utána járunk, megkérdezzük, meghallgatjuk, és megosztjuk a Stresszblogon. Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/stresszblog

2013. november 12. Szalay Ágnes

A főnöknek stresszes az élete?

Igen. A főnöknek stresszes az élete. Éppúgy, mint a beosztottnak. Hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy minél magasabb beosztásban dolgozik valaki, annál több stressz éri. Hiszen sokkal több pénzért, sokkal több emberért felelős, rengeteg területet kell átlátnia, nagy horderejű döntéseket hoz meg egyedül, meetingről tárgyalásra, tárgyalásról üzleti vacsorára rohan, telefonja állandóan csörög, percenként kap két új e-mailt. Az utóbbi idők kutatásai azonban azt mutatják, hogy ha a stressz testi tüneteit nézzük, illetve a stresszből fakadó betegségek előfordulását, akkor bizony az alacsonyabb beosztásban lévők jobban szenvednek a stressz káros hatásaitól, mint vezetőik - számol be erről Maiai Szalavitz a Timeban megjelent cikkében.

A vezetőknek valóban nagy a felelősségük, és sok az elfoglaltságuk, a fiziológiai stressz viszont nem egyenlő a napi teendők összességével. A fiziológiai stressz mértékének meghatározására a kutatók a kortizol-szint mérését használják. A kortizol az a hormon, ami egy stresszreakció során kiváltódik a testünkben, embereknél éppúgy, mint állatoknál. Egészséges embereknél és állatoknál a kortizol-szint általában alacsony, és csak akkor emelkedik meg, mikor éppen egy kihívást jelentő helyzetben kell helytállni. Majd újra lecsökken az alacsony szintre. Akinek hosszú időn keresztül magas a kortizol-szintje, az kórosan sok stresszt él át, nem csökken le a hormonszintje az egészséges mértékre. A krónikusan magas kortizol-szint pedig jó eséllyel korai, szív- és érrendszeri problémákból fakadó halálhoz vezet, de kapcsolható a depresszióhoz, túlzott elhízáshoz, magas vérnyomáshoz és más végzetessé válható testi állapotokhoz is.

Ha az emberi működésről akarunk valamit megtudni, mindig érdemes körülnéznünk az állatvilágban is, mert gyakran könnyebben érthetjük meg saját magunkat az állatokon keresztül. Hogy többet megtudjunk a státuszhoz, azaz a hierarchiában elfoglalt helyhez kapcsolódó stresszről, nézzük meg péládul a páviánokat. A páviánok viszonylag közeli rokonaink, és szigorú hierarchiába szerveződnek, bonyolult szociális kapcsolatokat építenek ki egymás között, és a stresszre adott fiziológiai reakciójuk szinte teljesen azonos az emberével. Robert Sapolsky amerikai tudós kint kutatott egy kis ideig Kenyában, és olyan jó barátságba keveredett egy pávián-csapattal, hogy utána még 25 évig minden nyarát náluk töltötte. Ezalatt persze nem csak társas életet élt velük, hanem kutatásokat folytatott, például folyamatosan mérte minden állat kortizol-szintjét. Azt találta, hogy minél magasabban van egy állat a hierarchiában, annál alacsonyabb a kortizol-szintje, azaz annál kevesebb stresszt él át, és annál nagyobb esélye van a hosszú életre. Miért?

A válasz a saját életünkre gyakorolt hatásban, a kontroll-érzetében rejlik. A helyzetek felett érzett kontroll befolyásolja a testi válszunkat. Minél inkább úgy érzi valaki, hogy ura az eseményeknek, képes befolyásolni azt, hogy mi történik vele, annál kevesebb stresszt él át. És minél magasabb pozícióban van valaki - legyen az menedzser vagy pávián - annál több kontrollt gyakorolhat a dolgok felett, annál inkább hatalma van befolyásolni az eseményeket.

Jennifer S. Lerner és Gary D. Sherman a Harvardon végzett vizsgálatukban azt találták, hogy akik vezető beosztásban vannak 27%-kal kevesebb stressz élnek meg (ennyivel alacsonyabb a kortizol-szintjük), mint akik beosztottak. Nem volt könnyű véghezvinni ezt a kutatást, hiszen viszonylag kevés vezérigazgató lett volna kapható arra, hogy hosszú időn keresztül naponta, vagy hetente kortizol-szintet méressen. Szerencsére volt egy vezetői oktatási program a Harvardon, közszolgálatban és a katonaságnál dolgozó vezetőknek, így az ő mintáik a rendelkezésükre álltak. Minden demográfiai (kor, nem stb.) és egyéb befolyásoló tényező hatását leszámítva is azt találták, hogy a vezető beosztásúaknak alacsonyabb a kortizol-szintjük, és kisebb szorongást élnek meg, mint a beosztotti státuszban dolgozók. Ezek után összehasonlították a vezetőket is egymással, és ez esetben azt is megkérdezték, hogy valaki hogyan érzi, mekkora az élete eseményei és a munkája felett gyakorolt kontroll, mennyire tudja befolyásolni azt, hogy mi történik vele. Az eredmény itt is az előzőeket támasztotta alá: minél magasabb beosztásban volt valaki, annál alacsonyabb volt a kortizol-szintje, annál kevésbé hatott rá végzetesen a stressz. Ugyanakkor pedig minél inkább úgy érzi valaki, hogy erős kontrollt gyakorol az élete felett, szintén annál kevesebb stresszt él meg. Csak hát ugye, azok számoltak be magas kontroll-érzetről, akik magasabb beosztásban voltak. Ha valaki kilógott az általános mintázatból, és nem volt nagyon magas pozícióban, mégis úgy érezte, hogy magas fokon kontrollálja a dolgokat, az éppúgy alacsonyabb stresszt élt át, mint a magasabb pozícióban lévők. Tehát tulajdonképpen a kontroll-érzete, a hatalom az, ami csökkenti a megélt stresszt. És a vezetői pozíciók megadják ezt az érzést.

Összességében elmondható tehát, hogy az élet kellemesebb a magasabb szinten lévőknek. Sapolsky még egy megszívlelendő kommentárt tesz a kutatási eredményeihez: “Plusz bónuszként ennek a munkának van egy olyan tanulsága, amit máris szem előtt tarthatunk a mostani kampány-időszakban: ha egy politikus kijelenti, hogy megnagyobbodtak a mirigyei az adrenalintól (értsd: túl nagy stresszt él át a munkája során,) de ő ezt az áldozatot is hajlandó vállalni értünk, mindannyiunkért, akkor tekintsük ezt a kijelentését annak jelzéseként, hogy a többi általa állított dolgot is érdemes szkeptikusan fogadnunk."

tovább olvasom
i o

A bejegyzés trackback címe:

https://stressz.blog.hu/api/trackback/id/tr265596900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Emmanuel Goldstein 2013.11.12. 12:07:27

"Összességében elmondható tehát, hogy az élet kellemesebb a magasabb szinten lévőknek"
hátugye, ez nagyjából az élet minden aspektusára igaz :)

noirp 2013.11.12. 12:32:54

Hát na, azért eddig is sejtettük, hogy odafönt _nem_ olyan rettentően hajszolt az élet, mint ahogy beállítják.

Megszeppent kisgyerek 2013.11.12. 13:26:28

Ekkora farokságot!

Már az alap is hülyeség: sem a közszolgálat, sem a katonaság nem tükrözi a piaci viszonyok közt élő többség életkörülményeit.

Véleményem szerint egy közép- és felső-középvezetőnek messze több stressz jut, mint egy beosztottnak (voltam/vagyok mmindegyik).

efi 2013.11.15. 17:23:47

És az ugye senkinek sem eszébe sem jutott, hogy olyan kerül vezető pozícióba, aki jobban bírja a stresszt? Aki nem, az kihullik hamar és fél év után már nem is vezető, vagy ha mégis felkérik, nem vállalja.
A kortizolszint egyébként nem egyenletesen alacsony normál esetben. Reggel magasabb majd a nap folyamán egyenletesen csökken. Akinek mindig alacsony, annak kifáradt a mellékveséje (mert a nemstresszes főnökei évekig stresszelték előtte és ezért évekig ezerrel termelte), nem tud már eleget termelni és jönnek szépen a testi tünetek. Úgyhogy még az is lehet, hogy fenti vezetők is már rég ebben az állapotban leledzenek, vagyis pont ellentétes a valóság.