Stresszblog

under pressure w

Stresszblog

Ez a blog a stresszről szól. Ha valakinek van kérdése, ötlete, története a témával kapcsolatban, írja meg bátran, és utána járunk, megkérdezzük, meghallgatjuk, és megosztjuk a Stresszblogon. Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/stresszblog

2014. április 05. Szalay Ágnes

Választási stressz

Április 4-én, ahogy írom ezt a bejegyzést, nem tudom nem észrevenni, hogy vasárnap választás lesz. Ez nem egy politikai blog, ez a bejegyzés is szólhatna a kutyatartás szépségéről, vagy az olvasás boldogság-növelő hatásáról, vagy valami más szép dologról. De az a helyzet, hogy a választás, akár akarjuk, akár nem, hatással van az életminőségünkre, a stressz-szintünkre, hiszen következményeit érezni fogjuk nap nap után, a munkahelyünkön, az orvosi rendelőkben, az iskolai tankönyvvásárláskor, amikor cigihez akarunk jutni, a tévéműsorokon.

Hogyan viszonyulunk a választáshoz? Háromféle állapotban vannak az emberek ezzel kapcsolatban:

  1. Van olyan párt, politikai erő, vagy politikus akihez pozitív érzelmekkel kötődik az ember, aki képviseli azt a hit- és értékrendszert, amit magáénak vall, amiben hisz, amitől jót vár. Itt egyszerű a dolog, akinek van ilyen, az lelkesen, vagy legalábbis könnyedén időt szakítva erre, elmegy szavazni. Árnyalja ezt az esetet, amikor a közvélemény-kutatások alapján győzelmet nem lehet várni a választott párttól, de még így is, a meggyőződést követve, megteszi az ember, amit tud.
  2. Nincs olyan párt, ami azt képviselné, amit az ember szeretne, amit jónak látna - de van olyan, ami nagyon nem megfelelő, ezért az ember elmegy szavazni a rossz ellen.
  3. És vannak a politikában csalódottak, az érdektelenek, akik senkitől nem várnak jót, pozitív változást, vagy pedig nem gondolják azt, hogy ennek az egyszeri aktusnak, mint a szavazás, bármi értelme, hatása is lenne. Ők vasárnap, ugyanúgy, mint más vasárnapokon, ülnek a tévé előtt, vagy kertészkednek, jó ebédet esznek, vagy dolgoznak, kirándulnak, fröccsöznek, és nem mennek el szavazni.

Ki a stresszesebb?

Az elsők számára a választás aktusa inkább pozitív izgatottságot válthat ki, az eredmények már lehetnek komoly stressz okozói, attól függően, hogy valaki mennyire csalódott. De ott van a nyerés esélye is, amikor az öröm által kiváltott hormonok kifejezetten jót tesznek a stresszháztartásnak. Mindenesetre az, ha valaki a motivációival, értékeivel összhangban tud cselekedni az elfogadott kereteken, normákon belül, mindenképpen egészséges, jó dolog.

A második társaság jóval stresszesebb, frusztráltabb lehet, mint az első: jóban nem nagyon bízik, csak a legrosszabbat próbálja elkerülni. Ugyanakkor elég motiváltak is. A politikai kampány-stílus jellemzője világszerte a másik fél legrosszabb színben való feltüntetése, mert ez ijeszti meg eléggé az embereket, hogy elmenjenek szavazni a fenyegető veszély ellen. Számukra a nyerés kevésbé értelmezhető, inkább a veszteség elkerüléséről van szó. Nagy örömről nem lehet szó, esetleg megkönnyebbülésről. Ha pedig mégis bekövetkezik a számukra legrosszabb forgatókönyv, akkor komolyabb stresszt fognak átélni. Vacak lesz. Lehet, hogy pillanatnyilag rosszabb, mintha inkább nem törődtek volna az egésszel. De mégiscsak arról van szó, hogy vállaltak valamit, tettek valamit, szembesülnek az érzéseikkel, ami hosszútávon egészséges dolog.

Gondolhatjuk azt, hogy a harmadik csapatot érinti meg lelkileg legkevésbé az egész, ők azok, akik csak magukkal, szűkebb köreikkel foglalkoznak, és nem hagyják, hogy felhúzza őket ez a politikai cécó. Engem (már) nem érdekel, teszek rá, hogy ezek mit csinálnak. Úgyis mindegyik lop, csal, hazudik... Tök mindegy, hogy szavazok, vagy nem, úgyis azok nyernek. Van jobb dolgom is, mint hogy a szavazással vacakoljak. Egyik kutya, másik eb. Nincs olyan, akire érdemes lenne szavazni.

A baj csak az, hogy cselekedni, tenni valamit, pszichológiai szempontból mindig jobb, mint nem tenni semmit. Amivel nem foglalkozunk, az hajlamos tönkremenni, legyen az ház, cserepes virág, házasság, vagy az egészségünk. A fenti mondatok, amiket én sok közönyös, vagy szkeptikus embertől hallottam, azt rejtik magukban, hogy a kimondójuk úgy érzi, hogy nincs kontrollja a dolgok felett, nincs befolyása arra, hogy hogyan (ne rosszul) alakuljon a környezet, amiben él. Nem boldog, vagy nyugodt emberek mondatai. Már sokszor volt szó itt a stresszel kapcsolatban, hogy az egyik legnagyobb kiváltó ok, ha valaki tehetetlennek érzi magát. Hogy sokkal kisebb testi stresszt élnek meg nagyobb felelősséggel rendelkező, zaklatottabb életű vezetők, mint kisebb döntési körrel bíró, alacsonyabb pozícióban lévő emberek, akiknek más mondja meg, hogy hogyan éljenek. A választás napján lehet, hogy függetleníteni tudja magát az ember az egésztől, és szépen egyéb dolgokkal foglalkozik, de azután, mikor egyre másra szembesülnie kell olyan eseményekkel, aminek kiváltója az, hogy éppen az a politikai erő van hatalmon, amelyik, akkor újabb és újabb frusztrációkat lehet begyűjteni. Ezek a frusztrációk ott vannak azoknak is, akik az adott, hatalmon lévő pártra szavaztak, vagy akik a vesztesekre, de ők legalább elmondhatják maguknak, hogy legjobb meggyőződésük szerint megtették, amit lehetett, akkor, amikor itt volt az alkalom rá.

Egy amerikai kutatás szerint egy nap átlagosan 70 döntést hozunk, ennyiszer választunk. Ha nem megy az ember szavazni, az is választás. Éppúgy a nem-cselekvésnek a választása, mint amikor nem vizsgáltatjuk ki a furcsa köhögésünket, vagy nem teszünk semmit, hogy a munkahelyi stresszünkön változtassunk. Lehet hívni tagadásnak, elfojtásnak, tanult tehetetlenségnek, de nem egészséges, könnyen betegítő stresszhez vezet.

Így, véleményem szerint, stressz szempontból azok járnak legrosszabbul, akik nem mennek szavazni, akik nem tesznek semmit, azon ritka alkalommal sem, amikor lehetne.

 

tovább olvasom
i o

A bejegyzés trackback címe:

https://stressz.blog.hu/api/trackback/id/tr415911419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Holle anyó 2014.04.05. 13:02:00

Én egyik csoportba sem tartozom. :)
Nem akarok kormányváltást, jó nekem a Fidesz, csak ezt a barom KDNP-s szenteskedést, meg az idióta rendpártiságot nem bírom.
Fontosnak tartanám, hogy ne legyen "túlhatalom" és némi korrektség is bekerüljön a politikába a permanens lopás-csalás mellett. Hiányolom a zöld vonulatot és a tömegsport/egészségtudatosság vonalat a mai politikában. (Az élsportot és a focit korruptnak és károsnak, ezért megvetendőnek tartom.)
Ezért én az LMP-re szavazok, tehát ellenzéket választok (abban a reményben, hogy 4 év múlva akár kormányerő is lehetne).
Én tehát stresszelek, hogy az LMP bejusson és elkezdjen fejlődni.