Stresszblog

under pressure w

Stresszblog

Ez a blog a stresszről szól. Ha valakinek van kérdése, ötlete, története a témával kapcsolatban, írja meg bátran, és utána járunk, megkérdezzük, meghallgatjuk, és megosztjuk a Stresszblogon. Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/stresszblog

2014. április 19. Szalay Ágnes

A boldogsághoz elég megöregedni

Jó sok éve voltam tanúja ennek a jelenetnek, de nagyon megmaradt bennem. A postán álltam sorban, és előttem egy szegényesen, de csinosan felöltözött öreg néni fizetett be csekkeket. Vele szemben egy fiatal, kifejezetten szép, és nagyon morcos postáslány tette a dolgát. A néni elvégezvén a csekkbefizetést, nem haladt tovább, hogy elinduljon krumplit és kenyeret venni, ahogy jó nyugdíjashoz illene, hanem elkezdte nézegetni a kirakott képeslapokat, ajándéktárgyakat. Némelyiknél örömmel felkuncogott, hogy milyen aranyos. A postáslány láthatólag nem osztozott a néni lelkesedésében, egyre idegesebbnek tűnt. És a néni hirtelen visszafordult hozzá, hogy megvenné az egyik kedves képeslapot. 320 forint lesz - böffentett a lány, de azt már alig bírta cérnával, hogy az öreg hölgy kibogarássza pénztárcájában az aprót, és szinte hozzávágta a visszajárót, egy elegem van felkiáltás kíséretében. A néni nem sértődött meg, ahogy én tettem volna a lány bunkóságát megtapasztalva, hanem rámosolygott, és azt mondta neki: Látom, nagyon fáradt, kedvesem. És ekkor történt meg, amiért még mindig emlékszem erre az esetre, a lány arca ellazult, vállait leengedte, és visszamosolygott a nénire: igen, nagyon fáradt vagyok - mondta hálásan, és onnantól kezdve sokkal nyugodtabban, és épphogy derengő jókedvvel a szeme sarkában szolgálta ki a többi ügyintézőt, köztük engem is.

Ez a történet jó példázata annak, hogy mit ér, egy jókor és jól elhelyezett kedvesség, hogy hogyan érdemes bánni a minket támadókkal, hogy senki sem jó dolgában viselkedik hülyén - de most nem ezért hozom ide. Ordító volt a különbség a néni derűs nyugalma, és a lány zaklatottsága között. Ha megkérdezték volna, hogy kinek a helyében lennék inkább, sokkal vonzóbb választás lett volna a néni, mint a lányzó, hiába volt az utóbbi fiatal és csinos. És tessék! Most kutatások is alátámasztják, hogy bár ez egy egyedi eset volt, mégsincs messze attól, hogy általánosításokat tehessünk belőle.

Mikor a legboldogabb az ember? Intuíciónk azt súgná, hogy fiatalon. Húsz-harminc évesen, amikor még övé a világ, a teste a legjobb formájában van, bármit megtehet, amit eléggé szeretne, előtte a szerelem, a gyerekvállalás és így tovább. Ha ez a megérzésünk, akkor tévedünk. Egy nemzetközi, sok országban végzett felmérés szerint az emberek átlagos boldogság-szintje a húszas éveikben valóban eléggé magas, hogy azután harminc felé elkezdjen csökkenni, a mélypontot a negyvenes évek közepén éri el, majd emelkedésbe kezd, a hatvanasok már megelőzik a legtöbb korcsoportot, és hetven felett pedig a boldogság-szint a legmagasabb, akkora, vagy még nagyobb, mint húszévesen.

Hogy lehet ez? Hiszen azt gondoljuk, hogy az idősek betegesek, fáj nekik itt, fáj nekik ott, sok mindenkit elvesztettek már. Steven Taylor ezt a Psychology Today-en az elengedéssel magyarázza. Csomó stresszkeltő, szorongást okozó, megfeszítő dolog lekerül már az idősek válláról. Már nem izgulnak azon, hogy elérhetetlennek tűnő, de mégis vágyott céljaikat elérjék, megszerezzék a jobb pozíciót, nagyobb házat, szebb kocsit. Nem kell a mindennapos harcokat lejátszaniuk a munkahelyen, nem kell az érvényesülésért gürcölniük. Aztán nincs rajtuk az állandó lelki és anyagi teher a gyereknevelés kapcsán, és már nem fáradoznak azon, hogy minden nap jól nézzenek ki, hogy megkapják a kellő visszaigazolást a környezetüktől, hogy kellően értékelik őket.

Ezeknek a dolgoknak az elengedése, a testi hanyatlás, a célokról való lemondás fájdalmas. Nehéz az is, ha az ember már nem érezheti fontosnak magát a munkahelyén, nem érzi azt, hogy szükség van rá. Nem tud megcsinálni olyan dolgokat, amiket korábban játszva elvégzett. De ezek a fájdalmak korábban következnek be. Ha valaki szerencsés, és jól tudja kezelni a saját belső világát, akkor ezeken a fájdalmakon túllép, és utána megkezdheti a valóban békés, és elégedett öregkorát. Persze sok megkeseredett időst ismerünk. Sokan vannak, akiknek nem sikerült feldolgozniuk, elengedniük ezeket a dolgokat. Ők nem gyarapítják a magas boldogság-szintű idősek körét. De meglepően sokan igen. És akik igen, azok előtt megnyílik annak a lehetősége, hogy egyszerűen élvezzék az életet. Az apró örömöket. Hogy rácsodálkozzanak egy szép virágra, vagy képeslapra.

Vannak kutatók akik a kognitív képességek csökkenésével magyarázzák az idősebbek nagyobb lelki békéjét. Csökken a feldolgozási kapacitás, így az ember már az egyszerűbb és több pozitív töltetet hordozó dolgokat veszi észre. Pont tökmindegy. A lényeg, hogy nem kell annyira tartani az öregkortól, mint ahogy azt a fiatalságot és szépséget dicsőítő kultúránk belénk ülteti, mert nagyon kerek, békés, boldog időszak lehet az, amikor a világ valódi szépségei és értékei tárulhatnak fel előttünk.

Ui.: a fentiek inkább igazak a világ szerencsésebb felén élő, például a norvég, Prada-napszemüvegben a Kanári-szigetekre utazgató nyugdíjasokra, mint a szegény magyarokra, akiknek tényleg számunkra, dolgozó, fiatal többiek számára szégyelnivaló megélhetési gondjaik vannak. De ez egy optimista bejegyzés akart lenni, így erről majd máskor.

tovább olvasom
i o

A bejegyzés trackback címe:

https://stressz.blog.hu/api/trackback/id/tr396038365

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

na4 2014.04.19. 20:23:14

Bölcs poszt, sok igazsággal.

csakférfi 2014.04.19. 20:55:26

Gondoltam ,nem kommentelhetek.a legutóbbi "akcióm" miatt.Kellemesen csalódtam.szeretek kellemesen csalódni.
A poszt lényegi dolgot feszeget.
Csomó stresszkeltő, szorongást okozó, megfeszítő dolog lekerül már az idősek válláról. Már nem izgulnak azon, hogy elérhetetlennek tűnő, de mégis vágyott céljaikat elérjék, megszerezzék a jobb pozíciót, nagyobb házat, szebb kocsit.
ez akkor igaz ha az a feltétel hogy ezen dolgok kellenek a boldogsághoz.

Ezeknek a dolgoknak az elengedése, a testi hanyatlás, a célokról való lemondás fájdalmas. Nehéz az is, ha az ember már nem érezheti fontosnak magát a munkahelyén, nem érzi azt, hogy szükség van rá. Nem tud megcsinálni olyan dolgokat, amiket korábban játszva elvégzett. De ezek a fájdalmak korábban következnek be. Ha valaki szerencsés, és jól tudja kezelni a saját belső világát, akkor ezeken a fájdalmakon túllép, és utána megkezdheti a valóban békés, és elégedett öregkorát.
Ez meg a magyarázat hogy miért boldog az öreg ember aki leélte a tevékeny életét amikor még tudott változtatni a "dolgokon"és most már nem akar.
másképpen fogalmazva : a vágyak kényszerü(megöregedtem de nem akartam) elengedése okoz a későbbiekben boldogság érzetet.Ez nem megnyugvás hanem belenyugvás.
Nagy különbség.
De mi van akkor ha nem tételezzük fel hogy nagyobb autó szebb nő szebb ház magasabb pozíció,több pénz jobb állás kell a boldoguláshoz és a megnyugváshoz?
Akkor az egész állítás nem felel meg a valós boldogságnak és az ahhoz vezető utnak.
Tételezzük fel hogy (mesékből) a szerelem a boldogság kulcsa.Mivel ez nemre beosztásra korra nemre tekintet nélküli.Vagyis csak két ember kell hozzá.ezen feltételezés folytán minden más másodlagossá válik.Pénz karrier pozíció,anyagi javak.
Valamint nem kell más a boldogság fizikai érzetéhez mint az hogy a feleségünk, férjünk jelen van.
Ez megint csak nem kerül semmibe ez is ingyen van.
Akkor a mesék igazak és néhány ember aki így gondolkodik és él meglátja mennyire .....nos ezt inkább nem írom.
attól még hogy sok ember állítja : a szerelem elmúlik a harmadik negyedik év kezdetétől .Valamint hétévente új szerelem kell.
Attól még nem biztos hogy igaz is.
Mivel vannak párok öregen akik egymás után halnak meg néhány óra különbséggel.
Ezek előtt értetlenül állnak a tudósok hiszen semmilyen szervi problémát nem találtak ami halált okoz.
Vagyis: -boldogan éltek amíg meg nem haltak.
Így a halál is értelmet nyer mivel csak addig van értelme amíg a szerelmem él.Ha ő meghal ( szerelmem ez az elsődleges) akkor meghalok én is.Mivel okafogyottá vált az életem.
A másodlagosnak tekintett anyagi és egyéb"földi javak"pedig ugyis a gyerekeinké lesznek.
Persze ezek csak feltételezések.
:) :) :)