Stresszblog

under pressure w

Stresszblog

Ez a blog a stresszről szól. Ha valakinek van kérdése, ötlete, története a témával kapcsolatban, írja meg bátran, és utána járunk, megkérdezzük, meghallgatjuk, és megosztjuk a Stresszblogon. Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/stresszblog

2014. július 12. Szalay Ágnes

Mi az a megfélemlítés?

Mi az, amikor valakit 50 ezer forintra, vagy tíz nap elzárásra büntetnek azért, mert kiesett egy papírzsebkendő a zsebéből? Mi az, amikor egy fogyatéskos fiatalt 15 ezer forintra büntetnek utcán éneklésért? Mi az, amikor valaki pár hónap alatt, sokszor megbüntetve összesen 175 ezer forint bírságot gyűjt össze a biciklijével?

"Több mint ötven településről közel száznegyven kirívó ügy jutott az RSK (Roma Sajtóközpont) tudomására, és helyszíni látogatásaik alapján azt állítják, mindez csak a jéghegy csúcsa: Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön bármelyik romák által sűrűn lakott településen nehezebb olyan felnőtt romát találni, akinek nem volt még valamilyen bírsága, mint, akinek igen." "Muhi Erika, a Nemzetiségi és Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) igazgatója az Indexnek megerősítette, hogy a probléma létezik: a tudomásukra jutott ügyekből egyértelműen kirajzolódik, hogy a romák bírságolása zaklató jellegű." - írta az Index a héten, mielőtt megszavaztatták az olvasókkal, az Arany Sárhányó díj nyertesét, azt a rendőrkapitányságot, amely a legabszurdabb bírságot szabta ki a rendőri megfélemlítés-sorozat kiderült esetei közül.

Sokszor beszélünk zaklatásról, de hogy pontosan mi is az, nem biztos, hogy tiszta a fejünkben. Legalábbis nekem ködös elképzeléseim voltak a dologról, sok-sok példából, meg filmekből, könyvekből. Összeszedtem ezért most, csak definíciószerűen, miről is van szó.

Zaklatás, megfélemlítés

Wikipedia: A megfélemlítés (angol szóval bullying, hasonló értelemben használatos még: terrorizálás, zsarnokoskodás, erőszakoskodás, kegyetlenkedés, megalázás, gyötrés, zaklatás, szekálás, szívatás, szadizás, kötekedés[2]) a bántalmazás egy fajtája. Olyan ismétlődő viselkedést jelent, amellyel egy csoport vagy egy személy egy másik csoport vagy személy feletti hatalmát igyekszik kialakítani vagy megerősíteni, az „erőegyensúlyt” ezáltal megszüntetve.[3] Ez a felborult erőegyensúly egyaránt jelenthet társas és/vagy fizikai befolyást. A megfélemlítés áldozatát gyakran célpontnak nevezik. Bármely olyan helyzetben előfordulhat, ahol az emberek kapcsolatba kerülnek egymással: létezik iskolai, templomi, családi, munkahelyi, otthoni és egyes környékeken, lakóközösségekben megjelenő formája. 

Hozzátartozik a jelenséghez, hogy hosszan tartó, tehát a megfélemlítő kipécéz magának valakit, vagy valakiket, és újra és újra gyakorolja rajta a zaklató viselkedést. Változó formában teheti ezt, fizikai agresszióval, fenyegetéssel, szóbeli hadviseléssel, manipulációval, vagy, mint ebben az esetben, szóban és bírsággal. A cél általában az, hogy az áldozatait ellehetetlenítse: elzárja a többiektől, hogy az ne legyen képes kapcsolatokat teremteni, vagy akár elmenni valahova; megfélemlítse, megalázza és úgy általában pokollá tegye az életét. Lehet egy megfélemlítő is, de gyakran csoportban csinálják, egy főnök és több "alhadnagy". A rendőrök vagy más hatósági személyek által elkövetett zaklatás csak az egyik, kevésbé jellemző formája. A legeslegjellemzőbb, amire mindenki emlékezhet iskolás korából, és amiről számtalan film és könyv szól, a gyerekek között zajlik. A Psychology Today szerint nagyjából két éves kor körül dőlhet el, hogy valakiből lehet-e zaklató, vagy nem. Ha ezidőtájt kellően megregulázzák az agresszív viselkedéseket, akkor az ember később sem lesz hajlamos ilyesmire. De ha nem teszik, akkor bizony a körülmények kihozhatják belőle.

A megfélemlítés formái

Mivel a dologhoz hozzá tartozik, hogy bármilyen emberi együttélés során előfordulhat, ezért végtelenségig tartana felsorolni az összes formát. Van elég sok viszont, amit külön kiemelnek, mint jellemző helyzetek, ahol ilyen zaklatás, megfélemlítés előfordul. Ezekből egy pár:

Jogi megfélemlítés: mint a fenti példák. A jogrendszer bármely szereplője követhet el ilyen jellegű zaklatást. Ezen belül külön kategória a rendfenntartó erők által végrehajtott erőszakos zaklatás, megfélemlítés, amikor is a rendőrök semmibe veszik az állampolgárok szabadságjogait. Néha az ilyen esetek nem szándékosak, a körülmények hibás megítélése, a törvények félreértése, vagy más ilyen nem rosszindulatú hibák miatt fordul elő. Más esetekben azonban szándékosan veszik semmibe az elkövető rendőrök az emberek jogait. Vezérelheti őket előítélet, önérdek, önbíráskodási vágy, elferdült értékrend, érdekellentétek, vagy korrupció. Az ilyen rendőri túlkapásoknak csomó megjelenési formája van: oktalan letartóztatások, bizonyíték hamisítás, zaklatás, rendőri brutalitás vagy kínzás.

Katonaságnál: fizikai erőfölény, vagy hatalommal való visszaélés, hogy megfélemlítsék, gyötörjék az áldozatokat, vagy jogszerűtlen büntetést adjanak nekik.

Iskolai megfélemlítés: ilyen jellegű szívatás az iskolában bárhol előfordulhat, különösen veszélyes helyek a tornaterem és öltöző, folyosók, WC-k és az iskola környéke, ahol tanítás előtt, után összeverődnek a gyerekek. Gyakran szól arról, hogy a megfélemlítők elvesznek dolgokat az áldozatoktól, vagy gúnnyal, bántalmazással izolálják őket, miközben arra törekednek, hogy a külső szemlélődők velük szimpatizáljanak, vagy legalábbis elismerjék "felsőbbrendűségüket" leginkább annak érdekében, hogy ne váljanak ők maguk is áldozatokká. Gyakran tanárok is elkövetőivé válhatnak az iskolai zaklatásoknak. Millió könyv, film, történet szól ilyen iskolai zaklatásról, és a legdurvábbak talán azok, amik a kettő kombinációját, a katonaiskolákban történt terrort festik le. Hirtelen eszembe jut az Iskola a határon, vagy a Város és a kutyák, esetleg a Törless iskolaévei.

Cyberbullying: már ez is egyre több, kamaszokról, gyerekekről szóló filmben jön elő. Az interneten e-mail, chat, facebook, bármi használatával lehet hadjáratot indítani valaki ellen, alázni, megszégyeníteni másokat. Cél szintén az áldozat izolálása, és pszichológiai bántása.

Munkahelyi megfélemlítés: olyan gyakori, hogy Amerikában külön intézet is foglalkozik a kérdéssel. A definíció: ismételt egészséget veszélyeztető bánásmód, szóbeli bántalmazás, vagy bántalmazó viselkedés, ami fenyegető, megalázó, megfélemlítő, vagy a másik munkáját szabotálja. Vagy ezek bármilyen arányú keveréke. Statisztikák szerint a munkahelyi, kollégák között megfélemlítő viselkedés 1600-szor gyakoribb, mint a munkahelyi agresszív bántalmazás. Az iskolai bántalmazás, inkább fizikai formájú, mint a munkahelyi, és jellemzően az iskolai kereteken kívül van, a munkahelyi viszont gyakran beépül a munkahely elfogadott normái, általános ügymenete közé.

Az áldozatok

Az áldozatok egy ilyen hadjárat során komoly - néha fizikai, de mindenképp - lelki sérüléseket szenvednek. Gyakran vezet depresszióhoz, vagy más lelki problémához egy ilyen zaklatás-sorozat elszenvedése. Sokszor ezek a lelki problémák nem is oldódnak meg, és sok olyan öngyilkosság van, mely ilyen megfélemlítéshez vezethető vissza. Hozzátartozik, hogy az ilyen megfélemlítések áldozatai általában olyan helyzetűek, akik nem tudnak kiállni magukért, nem kezelik jól a társas helyzeteket, gyerekeknél gyakran nehéz családi háttér áll mögöttük. Nincsenek meg a megfelelő eszközeik arra, hogy megvédjék magukat. Már azelőtt, hogy kipécézték volna őket, félelemmel, szorongással, kisebbségi érzéssel éltek.

A megfélemlítéses időszak azért tarthat hosszú ideig, mert az áldozatok, azzal, hogy nem tesznek ellenlépéseket, hallgatólagosan elfogadják, hogy a másiknak hatalma van felettük, hogy alárendelődnek neki. Azt írják, hogy ez a megfélemlítéses kapcsolat egyre gyakoribbá kezd válni, mert a gyerekek kicsi korukban, a szabad, közös játék során tanulják meg azt, hogy hogy tudnak harcolni magukért. Viszont egyre kevesebb ilyen van, ahogy a szülők inkább különórákra járatják, meg tévé elé ültetik a gyerekeiket, így nem fejlődnek ki a szociális készségek, amik ellenállóvá tennék őket.

A megfélemlítő célja az áldozatok izolálása, és ez általában sikerül is nekik. A kívülállók nem szokták kedvelni az áldozatokat, de a megfélemlítőket sem.

A megfélemlítő

Csomó féle elmélet és kutatás van arról, hogy milyen ember vetemedik arra, hogy így viselkedjen társaival. Mondják azt, hogy a megfélemlítő a saját bizonytalanságát, kisebbrendűségi érzését vetíti bele az áldozataiba, azért csinálja ezt, hogy hatalmáról megerősítést kapjon, és ne kelljen szembesülnie saját, bárhonnan jövő, megalázottságával, magányosságával. Gyakran irigység, vagy féletékenység a motiváció. Vannak olyan megfélemlítők, akik agresszívek és nárcisztikusak, míg mások önbizalomhiánnyal küszködnek. Sokan depressziósak maguk is, vagy egyéb személyiségzavaruk van, rosszindulatúnak látják mások viselkedését, hajlamosak könnyen dühbe gurulni, és agresszív módszereket választani a problémák megoldására.

A megfélemlítés hatásai

Egyértelműen rombolók. Az áldozatok nagyon, akár egy életre megsérülnek, a morált, legyen az iskolai, vagy munkahelyi nagyon megrontja. Nemcsak az áldozatok, az elkövetők, de még a kívülálló nézők is sérülnek benne. Számtalan civil szervezet, intézmény küzd a dolog ellen, fontos szerepe lenne a tanároknak, rendőröknek, munkahelyi vezetőknek, hogy felismerjék és elejét vegyék a megfélemlítéseknek - nemhogy még ők kövessék el.

Ha szeretnéd követni a Stresszblogot, kattints ide.

 

tovább olvasom
i o

A bejegyzés trackback címe:

https://stressz.blog.hu/api/trackback/id/tr586485909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

borzimorzi 2014.07.13. 07:03:27

Hányan fogják még készpénznek venni a hazudozást, a zsebből kiesett papírzsepiért kiszabott 50ezres bírságokról szóló meséket? Mindig kimarad a meséből az állítólag intézkedő rendőr azonosítószáma. Pedig ott van rajta, jól láthatóan! Milyen érdekes, hogy az ilyen esetekről soha, de soha nincsen objektív bizonyíték, igaz? Csakis a szóbeszéd, amelyben a megbírságolt személy az elbeszélő és persze ő maga az ártatlanság. Az, hogy az esetnek - ha bármi megtörtént egyáltalán belőle - egy töredékét sem mondja el, nem számít. Az, hogy a kiesett papírzsepi után szóban megkérte valaki civil az illetőt, hogy ugyan, tenné el a szemetet, majd a megsértett ártatlanság üvöltözve, ököllel esett a neki a kérést megfogalmazó személynek, és azt követte a rendőri intézkedés, az kimarad a meséből. Ki az a marha, aki ezeknek a híreszteléseknek még bedől?

Na, ezért utálják az emberek az áljogvédőket. Mert vagy áljogokat, azaz képzelt jogokat védenek, vagy jogvédőnek álcázzák magukat, és kitalált történetekben jogvédenek. A külföldi pénzt ugyanis le kell papírozni, tehát ha nincsen jogsértés, akkor kitalálják az effélélet, hogy jövőre is jöjjön a zsozsó. Az ablaküveg nem ilyen átlátszó.

Üdv:
b

FILTOL · http://hulyekkimeljenek.blog.hu/ 2014.07.13. 09:17:39

jó bejegyzés lenne ha nem a cigok seggét nyalná az elején. mert pont egyes cigany családok tartanak rettegésben falvakat,öregeket,gyerekeket a suliban,tanárokat
erről nem lesz cikk igaz?

Csodaországban 2019.07.12. 14:14:36

A rendőrség leszarja ezeket a bűncselekményeket, pedig a csicskáztatás egyik módszere a megfélemlítés. Az ingatlanmaffia is használja - esetemben valószínűleg ez áll a háttérben, hisz nyolcadik éve nem tudok rájönni, mi baja a hombárfejű primitív szomszédomnak velem, pedig mindig udvarias kedves és együttműködő voltam vele és a gyűlölködő feleségével is. Ők azonban beköltözésem óta korlátoznak a birtokhasználatban, az utóbbi időben már nemcsak károkat okoztak az autómban, de a kutyámat is megmérgezték, aki kínok között pusztult el. Mivel a pasas cimborája a városvezető, a rendőrség sem jár el ellene és a jegyző sem. Én egyedül élek és nem tudom, meddig birom még.