Az a tapasztalatom, hogy hajtós időszakok végén, sok stressz után jó kiadósan meg szoktam betegedni. Mivel általában figyelek arra, hogy nehéz idők után jöjjön egy kis pihenés, ezért szerencsés módon éppen a nyaralás, vagy a karácsonyi szünet szokott betegeskedéssel telni. Ismerős ez másnak is?

Most újra nyakunkon a megfázások szezonja, így érdemes megnéznünk, hogy hogyan befolyásolja a stressz azt, hogy megbetegszünk-e vagy sem.

Már többször előkerült a kortizol, a mellékvese által termelt "stressz-hormon". Stressz hatására a kortizol-szint megnő a testünkben, és ez olyan folyamatokhoz vezet, amelyek segítenek a test számára energiát felszabadítani, hogy meg tudjon küzdeni a stressz okával. Általában a kortizol-szint mérésével szokták megállapítani azt is, hogy valaki mennyire stresszes életet él, vagy hogy egy esemény stresszelte-e vagy sem. 

A tudósok is tudják, hogy a nagy stressz könnyebben vezet betegségekhez, de eddig nem volt teljesen világos, hogy ez hogyan lehetséges. Vegyük a megfázást. Annak a tüneteit, egy a torokban, légzőszervekben megjelenő gyulladás okozza. Ez a gyulladás a szervezet immunválasza a megfázást okozó vírusra. Csakhogy ha éppen gyulladásoktól szenvedünk, akkor nem tudunk jól reagálni a minket érő támadásokra, azaz a stressz okozóira, tehát a kortizolnak, a stresszhormonnak az is a feladata, hogy csökkentse a gyulladást. Ne szenvedjünk fájó térdtől, ha éppen futni kell az oroszlán elől. Az volt a kérdés tehát, hogy aki magas stresszt él át, azaz magas a kortizol-szintje, az miért kap sűrűbben megfázásos betegségeket, gyulladásokat, hiszen a magas kortizol-szintnek éppen csökkentenie kéne a gyulladást.

Amerikai kutatók csináltak egy vizsgálatot, hogy a végére járjanak ennek a dolognak. Egészséges embereket kérdeztek ki arról, hogy mennyire stresszes az életük, megmérték, mekkora a kortizol-szintjük, majd megpróbálták megbetegíteni őket. Nátha-vírust cseppentettek az orrukba, majd karaténba zárták őket napokra. (Persze a részvétel önkéntes volt...) Akik nagy stresszt éltek át akkoriban, kétszer nagyobb eséllyel betegedtek meg, mint társaik. De nem is ez volt az igazán érdekes, hanem az, hogy a sok stressztől szenvedő embereknél a kortizol nem úgy működött, mint normális esetben. A természetes az, hogy a magas kortizol-szint csökkenti a gyulladást, azaz a nátha tüneteit - de a stresszes embereknél a kortizol-szintnek nem volt semmilyen kapcsolata a gyulladással. A következtetés az, hogy ha sok stresszt élünk át, sűrűn magas a kortizol-szintünk, akkor a testünk ellenállóvá, rezisztenssé válik a kortizollal szemben, így az nem fejti ki testünkben azt a hatást, amit kellene.

Ezek az eredmények sokmindent megmagyaráznak. Magyarázzák azt is, hogy ha általában egészségesen élünk, akkor miért tudjuk összeszedni magunkat egy fontos tárgyalásra, vagy mondjuk sportolók egy fontos versenyre akkor is, ha éppen meg vagyunk fázva, de azt is, hogy a túl sok stressz miért okoz több betegséget, hogyan gyengíti le az immunrendszert.

És mit tegyünk, ha már itt a baj, vagyis megfáztunk. Egyrészt kövessük a hagyományos gyógymódokat, ígyunk sokat, tisztítsuk az orrunkat és a torkunkat sós vízzel, fogyasszunk mézet és meleg folyadékokat, például húslevest. Másrészt viszont nagyon hatásos lehet egy kis mozgás is, de csak olyan mértékben, ami nem terheli túl a szervezetünket, ami a jó értelemben vett testi izgatottsági állapothoz vezet. Egy séta, kis torna, könnyű kocogás megindíthatja a kortizol-termelődést, anélkül, hogy túlterhelnénk vele az egyébként is legyengült szervezetünket.