Ritkán szoktunk hálálkodni. Néha-néha azért megköszönünk valamit másoknak, jó esetben adunk pozitív visszajelzéseket is, de ennél messzebb nem igazán megyünk. Persze vannak alkalmak, amik megkívánják, hogy összeszedjük és elmondjuk, leírjuk, hogy kinek köszönhetjük azt, amit elértünk. Amikor Oscar díjat veszünk át, befejezünk egy best sellert, vagy felavatunk egy kórházat... Szóval ritkák az ilyen esetek.

Pedig azzal, hogy kifejezzük a hálánkat, a nagyrabecsülésünket valaki felé, bearanyozhatjuk a napját egy olyan embernek, akit szeretünk, és aki fontos nekünk. De ez csak egy dolog, a másik, talán még fontosabb hatás az, hogy magunkat is boldogabbá tehetjük. Az alábbi kis kísérletet ennek bizonyítására készítették. Behívtak pár embert egy tévéstúdióba, és kitöltettek velük egy tesztet, ami azt mérte, mennyire érzik boldognak magukat. Ezek után megkérték őket, hogy írjanak arról az emberről, akinek a legtöbbet köszönhetnek életükben, aki a legnagyobb hatással volt rájuk. A résztvevők gyanútlanul leírták, de ezek után a kezükbe nyomtak egy telefont, hogy most hívják fel az illetőt, és olvassák fel neki a szöveget, amit róla írtak. Mindenki örömmel kapott a telefon után, alig várta, hogy elmondhassa hálás szavait a számára fontos embernek rettenetesen zavarba jött, hiszen nem szoktunk ilyet csinálni, nehéz ezeket az érzéseket kifejezni mások felé. De megcsinálták.

Ezután újra felmérték, hogy mennyire érzik boldognak magukat. Voltak, akik nem tudták elmondani a szövegüket a számukra fontos embernek, ők valamivel jobban érezték magukat, már attól, hogy egy ideig róla gondolkodtak, arról írtak, hogy mennyi jót kaptak tőle. Akik viszont tényleg fel tudták hívni az ismerősüket, és elmondták neki, hogy miért fontos ő számukra, miért hálásak neki, azok lényegesen boldogabbnak érezték magukat, mint az egész procedúra előtt. 4-19%-kal nőtt a boldogság szintjük. A legnagyobb változás azoknál volt, akik az elején a legnyomorultabbul érezték magukat. A legkevésbé boldogoknak javult meg legjobban a kedve. Ha nehéz időket élünk, ha reménytelennek érezzük magunkat, ha összecsapnak fejünk felett a hullámok, lépjünk egy kicsit arrébb a gondoktól, gondoljuk végig, hogy ki az, akinek hálásak lehetünk, ki az, akitől sokat kaptunk. És mondjuk el neki. Ettől a váratlan, és semmibe sem kerülő ajándéktól ő is, és mi is sokkal boldogabbak leszünk.