Bár a közgazdászok szerették volna sokáig azt hinni, hogy az ember homo economicus, azaz jól felfogott érdekei mentén racionálisan viselkedik, régóta tudhatjuk, hogy ez nem így van. Már a Stresszblogon is volt róla szó, hogy ha egy vezető megszabadul az őt szorongató stressztől, szán egy kis időt agya lenyugtatására, akkor értelmesebb és megtérülőbb döntéseket hoz. A héten a Wall Street Journal beszámolt egy olyan kutatás-sorozatról, amiben a brókerek hormonszintjének alakulását vetették össze a tőzsde alakulásával, és a bróker teljesítményével.

John Coates, a National Academy of Science és Joe Herbert a cambridge-i egyetem kutatói a londoni tőzsdén mérték meg 17 bróker hormonszintjét nyolc munkanapon keresztül. Nyálmintát vettek tőlük reggel, munkakezdés előtt, és délután, mikor letették a lantot. Az egyik legizgalmasabb eredményük a kortizolhoz kapcsolódott. A kortizol a stresszhornon, szintje megnövekszik, ha valaki nagy stresszt él át.

A kutatók azt feltételezték, hogy a brókerek akkor fognak magas koritzol-szintet mutatni, amikor nagyobb összeget veszítenek. Nos ez egyáltalán nem így volt. A kortizol szint akkor növekedett jelentősen, amikor a piac volatilitásáról számoltak be a gazdasági hírek, azaz erősen ingadoztak az árak, kiszámíthatatlan volt, hogy mi, hogyan alakul. Utólag nem találták már ezt az eredményt olyan különösnek, hiszen a bizonytalanság, és a kontroll hiánya az egyik legerősebb stresszforrás. A stressz és a magas korizol-szint nemcsak a stresszel kapcsolatos betegségek kialakulására tesz hajlamosabbá, de befolyásolja a gondolkodást, az agyműködést és a viselkedést is. Így a piac működésének szempontjából is logikus volt a kutatók következő kérdése: hogyan változik meg a brókerek viselkedése, mennyiben hoznak más döntéseket stressz hatására?

Mielőtt ebbe belemennék, muszáj leírnom egy másik érdekes, bár a stresszel nem szorosan összefüggő eredményét a vizsgálatnak. A brókerek tesztoszteron-szintje is erősen meghatározta, hogy milyen munkát végeznek aznap a tőzsdén. A reggel mért magasabb tesztoszteron szint azt jelezte, hogy a bróker aznap jobban végzi a munkáját: több pénzt csinál, okosabban és ötletesebben fektet be, hajlandó nagyobb kockázatot vállalni. Az állati viselkedést tanulmányozó kutatók már leírták a tesztoszteron vezérelte „győztes effektust”. Két rivális állat harca után a győztesben jelentősen megnő a tesztoszteron szintje, míg a vesztes testében lecsökken. Ez azért jó, hogy így van, mert a vesztesnek pihenésre van szüksége, arra, hogy összeszedje magát, míg a győztesnek lehet, hogy azonnal harcba kell szállnia egy új kihívóval szemben. A magas tesztoszteron szint agresszívabb viselkedést, kevesebb félelmet, nagyobb kockázatvállalást okoz. Az állatoknál és a brókereknél is. Mivel a tesztoszteron a herében termelődik, tudományosan igazoltnak látszik az az állítás, hogy a tökösebb brókerek több pénzt csinálnak.

Na de mit tesz velük az ingadozó piac miatti stressz okozta hormonváltozás? Hogy erre választ kapjanak, önként jelentkező brókereknek kortizolt adagoltak. Nem nagyon sokat, csak annyit, hogy olyan közepesen magas legyen a kortizol-szintjük, mint amilyen a piaci ingadozásokon parázó brókereké volt. Utána pedig üzleti kockázatvállalós társasjátékot játszattak velük.

És hogyan változtatta meg a döntéseiket a megváltozott hormonszint? Első alkalommal sehogyan. De ha nyolc napon át folyamatosan adagolták nekik, modellezve a hosszantartó, nagy feszültségben élést, akkor bizony már megváltoztak: kisebb megtérülésre, kisebb kockázatra, ötlettelenebbül játszottak. Magyarán szólva kockázatkerülők lettek.

Ez egybecseng a korábbi kutatási eredményekkel. Tegyük fel, hogy van egy jó stratégiánk, ami hosszú időn át szép hasznot biztosított, majd egyszercsak elkezd nem működni. Mit csinálunk? Lehetne új stratégiát alkalmazni, de általában nem ezt tesszük. Inkább kezdünk egyre állhatatosabban ragaszkodni a régi módszerhez, újra és újra ismételgetjük, egyre stresszesebben, egyre többet bízva a babonákra, és egyre kevesebbet gondolkodva. Már nem kockáztatunk, nem próbálunk ki új dolgokat, nincs erőnk másba fogni, inkább reménykedünk, hogy végre fordul a szerencsénk.

John Coates nem véletlenül választotta ezt a kutatási témát, ugyanis ifjúkorában, mielőtt idegtudós lett volna, brókerként dolgozott a Goldman Sachs-nál és a Deutsche Banknál. Brókerként végigélve a dotkom lufit, még mindenféle tudományos tény ismerete nélkül arra gondolt, hogy a munkatársai viselkedése nagyon távol áll a tiszta ésszerűségtől, valami mélyebb, alapvetőbb dolgok befolyásolják őket. Látta, ahogy a józan és óvatos hozzáállásukat fokozatosan elhagyva eufórikussá és önáltatóvá váltak. Túl nagy lett az önbizalmuk, nagyobb és nagyobb kockázatokat vállaltak egyre kisebb megtérülési ígéretekkel. Úgy tűnt, elvesztették a józan eszüket. Most Coates tudományosan is bizonyítani tudta, hogy elég erősen a hormonjaik vették át a hatalmat. A gazdaság működésének elemzésében viszonylag ritkán tekintették a biológiát tényezőnek, pedig most látszik, hogy a piac működéséhez rengeteget tesz hozzá a működtetői fiziológiai állapota.

Ezt tudva, a piac szereplőinek a jövőben talán nem árt bekalkulálni a brókerek lelki és hormonális állapotát sem, mielőtt valakire rábízzák a pénzüket.

Ha szeretnéd követni a Stresszblogot, kattints ide.