Egy évvel ezelőtt azt hittük, rövid ideig, hogy kötelező lesz a magyar iskolákban a meditáció. Aztán kiderült, hogy mégsem. Az ötlet gazdájával, és élharcosával, Bagdy Emőke klinikai szakpszichológussal a hvg.hu készített interjút a héten, ahol arról beszélnek, hogy mi lett volna ez a program, és miért bukott el. A téma tavalyi fellángolásakor voltak bőven pro és kontra érvek. Az ellenvetések között szerepelt, hogy mindez tüneti kezelés, a gyerekek a túlzott elvárásoktól, a szegényedő életkörülményektől, a növekvő agressziótól, az idegbeteg szüleiktől stresszesek, ezeken kéne változtatni, nem heti fél órát meditálgatni. A tanárokat az ajánlott rövid időn belül nem lehet felkészíteni a meditáció tanítására. A gyerekeknek a meditáció neve alatt mindenféle keleti, buddhista világnézetet fognak adagolni, ami káros lesz a lelkivilágukra, hiszen becsületes, keresztény(?) magyar embereket akarunk faragni belőlük. Aztán érveltek azzal is, hogy az egész felesleges időpocsékolás lesz, majd nézegetik az eget öt percig, aztán a tanár beírja a naplóba, hogy megvolt a mai relax. Ráadásul olyan erőltetett dolog elvárni 6-10 évesektől, de akár kamaszoktól is, hogy üljenek csukott szemmel és meditáljanak, nem?
Mégis, van értelme ennek a meditáció-oktatásnak?
Kicsit körülnéztem, hogy milyen tapasztalatok vannak a világban ezzel kapcsolatban. Egy new haveni középiskolában elkezdtek jógát oktatni a bekerülő 13-14 éveseknek. (Tudom, hogy a jóga és a meditáció nem ugyanaz, de a jógának is fontos része a jelenben lét, a tudatosság növelése, ott is sok meditációs technika van.) Az önkéntes csapat, akik vezették a foglalkozásokat, még tudományos vizsgálatot is végeztek, hogy meglássák, csökken-e a diákok által megélt stressz a jógától. A válasz természetesen igen, a gyerekek kortizol-szintje (ez a stresszt jelző hormon) jelentősen csökkent egy-egy foglalkozás után. Az első sikeres évet követően több résztvevő, tanárok és diákok egyaránt, eléggé elköteleződtek a módszer iránt, elvégeztek egy tanfolyamot, és most már ők taníthatják az érkező friss diákokat a jógára.
San Franciscóban egészen furcsa dolog zajlik egyre több általános és középiskolában. A Quiet Time nevű programot vezették be. Ez úgy néz ki, hogy naponta kétszer megszólal a gong az iskolában, és aki ahol van éppen, megáll, leül, becsukja a szemét, és elkezd befelé figyelni. Nehéz elképzelni, de megteszik. És mik az eredmények? Egy olyan iskolában kezdték el, ami a lehető legrosszabb környéken van, a pisztolylövések hangja versenyre kel a madárcsicsergéssel, szinte nincs olyan gyerek, akinek egy rokonát vagy barátját még ne lőtték volna le, annyi a gyilkosság, hogy az iskolában állandó gyásztanácsadó működik. Ezt csak azért írom le, mert van az az előítélet, hogy a meditáció és jóga csak a gazdagok és szépek kiváltsága, akiknek még ilyen úri huncutságokra is jut idejük. Nem meglepő, hogy ebben az iskolában teljesen kezelhetetlenek voltak a gyerekek, rettenetes rossz tanulmányi eredményekkel, semmi kilátással a továbbtanulásra. A Quiet Time bevezetésének első évében a felfüggesztések 45%-kal estek vissza, és négy év múlva ebben az iskolában volt a legkevesebb felfüggesztés az egész városban. A végzősök 20%-át veszik fel a helyi elit gimibe, régen ez az arány, értelemszerűen kvázi nulla volt. Az állami minősítő vizsgán az iskola diákjai kétszer annyian érnek el "magas szintű" minősítést angolból és matekból, mint a hasonló iskolák tanulói. Ja és ott még a diákok hangulatát is felmérik, egész Kaliforniában itt a legboldogabbak a diákok, és legnyugodtabbak a tanáraik.
Angliában több iskolából szedtek össze ötszáz 12-16 éves diákot, hogy vegyenek részt a Mindfulness in Schools Promgramban (MiSP). A program kilenc héten át tanít meditációt, nagyobb tudatosságot, jobb megbirkózást az érzelmekkel. Már közvetlenül a program végén kevesebb depresszióra utaló tünetet találtak a gyerekeknél, mint azt megelőzően. Három hónap múlva pedig eljött a vizsgák ideje. A programban résztvevő gyerekeknél kitartott a hatás, ez alatt a stresszes időszak alatt is sokkal jobban érezték magukat, sokkal kevesebb szorongásról és depresszióról számoltak be, mint akik nem vettek részt ilyenen. Ugyanilyen eredményeket kaptak Belgiumban is a Mindfulness program hatásáról: a program előtt a résztvevő gyerekek 21%-ban, a kontroll-csoport (azonos korú, azonos körülményekkel rendelkező) gyerekei 24%-ban mutattak depressziós tüneteket, míg a program vége után hat hónappal a résztvevő gyerekek 16%-a, a kontroll-csoportnak pedig a 31%-a volt depressziós.
Persze van, ahol nem működik ilyen jól a dolog, de ott sem a gyerekek miatt. Egy ohio-i városban Plain Townshipben a szülők tiltakozása nyomán beszüntettek egy iskolai jógaprogramot. A szülők, éppúgy, ahogy nálunk is az ellenzők, a jóga keleti gyökereit kifogásolták, holott az ottani program sem tartalmazott semmilyen vallásos elemet. A kaliforniai Encinitasban pedig a programot nem szüntették meg, de választhatóvá kellett tenni a jógát, szintén a szülők "hindu-vallásra-nevelési" aggodalma miatt.
A jóga és a meditáció útja az iskolákba máshol sem könnyű. De a már működő programok eredményei nagyon-nagyon pozitívak mind a gyerekek lelkiállapotára, mind pedig a tanulmányi eredményeikre, és az iskolai általános hangulatra vonatkozóan. A gyerekeket érő "mérgező" stressz beléjük ivódik, hatása érezhető lesz felnőtt korukban is, megváltoztatja az agyuk állapotát, és azt, hogy később hogyan küzdenek meg a saját nehézségeikkel, hogyan dolgozzák fel érzelmeiket. Miért ne adnánk meg nekik a lehetőséget, hogy már kicsi koruktól kezdve olyan módszereket tanuljanak, amik segítik őket a stresszük leküzdésében? Hogy megtanuljanak magukra, a jelenre fókuszálni, megtanulják, hogyan nyugtassák meg magukat. Ez könnyen és gyorsan tanulható, különösen fiatal korban, és az ember gyereke erősebbé, rátermettebbé válik tőle minden téren.
