Sokakkal együtt engem is nagyon megrázott Magyari Péter Utána minden állat szomorú című cikke. Csak a tévéből ismertem S.-t, kamaszként eléggé rajongtam érte, és amikor olvastam a cikket, a tévés pályát, átvillant a fejemen, hogy nehogymár ő legyen. De. Úgy tűnik, mégis. Hogyan lehetséges ez? Hogy lehet, hogy egy ilyen jófej, elkötelezett, értelmes, törődő ember valójában a szörnyetegek szörnyetege? A válasz: könnyen. Sőt, nagyon gyakori. Sőt, a szexuális ragadozók, pedofilek igen sűrűn a társadalom, a közösség elismert, sokak által tisztelt, kiválónak tartott tagjai. Hiszen ez a taktikájuk egyik eleme, olyan kedves, segítőkész, jó embernek tűnnek, akiről senki nem tételezne fel semmi rosszat. Gyakran vállalnak aktivista munkát a közösségben, dolgoznak templomokban, iskolákban, ami saját hitelességük látszatának megteremtése mellett remek vadászterületet is jelent. Módszerük, amire a cikkben bemutatott embernél az egész életpálya felépült, annyira hasonló, annyira ugyanazokat a lépéseket követi, mintha olvasták volna a Gonosz kézikönyvében.
Az angol szó a grooming, magyarul talán behálózásnak, beférkőzésnek lehetne mondani. Ez a folyamat elnevezése, annak a folyamatnak, amely során a szexuális ragadozó úgy elnyeri a gyerekek, és a szüleik, valamint a többi felnőtt bizalmát, hogy azután a lebukás veszélyét minimalizálva folytathatja a gyerekekkel a szexuális visszaéléseit, megrontásukat, bántalmazásukat. Van egy hat lépcsős folyamat, ami lefedi az egész, több hónapig vagy évig tartó eseménysort:
1. szint: az áldozat kiválasztása
A támadó az áldozatát az alapján választja ki, hogy mennyire tűnik az védtelennek, sebezhetőnek. Azzal a gyerekkel fog kezdeni, aki valamiben szükséget szenved, szeretethiánya van, vagy kevés az önbizalma, esetleg elszeparálódott a többiektől. Az a gyerek van nagyobb veszélynek kitéve, akinek szüleivel zavart a kapcsolata, vagy mert problémák vannak otthon, vagy a szülők keveset érnek rá vele törődni.
"S. bukását az is hozhatta, hogy az apjával beszélő fiú kiválasztásakor óvatlan volt. A legtöbb, szexuális játékba bevont gyerek társadalmi státusában hiába számított a felső középosztályhoz, valamilyen gondjuk volt otthon. Válófélben lévő szülők, meghalt szülő, túl sok munka, kevés figyelem."
2. szint: a bizalom elnyerése
A gyerek bizalmának elnyerését gondos megfigyelés előzi meg. Mire van szüksége, mi érdekli, miben szenved (szeretet, megértés, elfogadás) hiányt? Milyen területen szorul segítségre? Ez az érdeklődés csak a béna ragadozók esetében kelt gyanút, akik túljátsszák a szerepüket, a tehetségesebb elkövetők olyan természetesen csinálják, hogy mindenki csak a jóságot és érdeklődést látja bennük. Általában olyan szerepben is vannak, akinél természetes, elvárt, vágyott kvalitás az érdeklődés, például tanár, pap, a család jóbarátja. A megfigyelő munka után már csak meg kell felelni a gyerek elvárásainak, vágyainak, és a bizalom eltéphetetlen hálója megfonódott. Kamaszoknál a következő módszereket is használják a bizalom kiépítésekor: azonosulás a tinédzserrel, úgy tűnhet, hogy ő az egyetlen felnőtt, aki megérti. Közös érdeklődés kifejezése, zenében, spotokban, filmekben, vagy irodalomban. Különleges kiváltságok, vagy ajándékok adása. A kamaszok bátorítása a szabályok megszegésére, dohányzás, ivás, drogozás. A szerepeken kívül eső kommunikáció, például tanárként sms-ezés a diákokkal.
Másrészt a család, felnőtt közösség bizalmát is el kell nyerni: barátkozás, fontos dolgok megbeszélése, segítségnyújtás, jelenlét.
"A szigorú elitiskolában ő volt a jófej tanár, aki elképesztő érdekesen magyarázta a kötelező tananyagot, aki rengeteg kirándulást szervezett, és aki színdarabokat tanított be. A színjátszó próbák fontosabbak voltak a tanóráknál, nagy közös játék lett belőle, ami kitöltötte sok diák életét."
„Ha valami bajom volt, tudod, tipikus kamaszos problémák, az apám is azt mondta, hogy menj S.-hez, beszéld meg vele” – mondta Eszter, és ezt sok családban gondolták így. S. szívesen látott vendége, szórakoztató és okos barátja volt sok szülőnek, a gyerekek többsége pedig egyenesen rajongott érte."
3. szint: a szükséglet kielégítése
Amint egy szexuális támadó elkezdi kielégíteni a gyerekek igényeit, nagyon megnő a jelentősége, fontossága a szemükben, életük központi figurájává válik, idealizálni kezdik. Amikor pedig ez az idealizált személy külön elkezd foglalkozni valakivel, az kiválasztottnak érzi magát, megdicsőül a kapott figyelemben, szeretetben, és megszűnik a gyanakvása, vagy nem érzi már, hogy vissza kellene utasítania bármit is, amit ez a hős kér tőle.
"A gimnáziumban hasonló világot alakított S. mint a táborban: a beavatottság és a kiválasztottság kegyét osztogatta előbb az egész közösségnek, aztán pedig az osztályon belül a számára legkiválóbbaknak.
És akiket S. igazán a bizalmába fogadott, és például a főszerepeket kapták a színdarabokban, azok egy idő után különleges kegyben is részesültek: felmehettek S. lakására."
4. szint: a gyerek izolálása
Amint megvan ez a baráti, mély bizalmon alapuló kapcsolat, ahol a molesztáló az egyik legfontosabb személy a gyerek világában, elkezdi megteremteni azokat a helyzeteket, amikben egyedül maradhat a gyerekkel. Felajánlja a szülőknek, hogy vigyáz rá, bébiszitterkedik, korrepetálja, kirándulni viszi. Ezek a kettesben töltött alkalmak csak még inkább megerősítik a gyerek kiválasztottság érzetét. Eközben az elkövető táplálja a gyereknek azt a hitét, hogy ő úgy szereti, és úgy fogadja el, ahogy erre senki más nem képes, még a szülei sem.
"A lakásra hívásokból hétvégi kirándulások is lettek. Biciklizések, a tábor házának kifestése, karbantartási munkák, kirándulások."
"inkább csak általános szívességeket várt el S. a diákoktól: szereljenek neki otthon bútort, cipekedjenek a ház körül. A hivatalos munka és S. személyes világa mindenképpen összefolyt, és aki szexelt is S-el, annak ez már nem is lett olyan éles határátlépés."
5. szint: a kapcsolat szexuálissá tétele
A bizalommal és szeretettel teli kapcsolat lassan halad előre, hogy végül szexuálissá váljon. Beszélgetések, képek nézegetése, vagy olyan alkalmak megteremtése (mondjuk közös úszás) ahol mindkét fél meztelen. A beszélgetések során az elkövető felderíti, hogy a gyereket mi izgatja, mire vágyik, míg a gyerek elkezd egyre inkább szexuális lényként, tárgyként tekinteni önmagára, és a felnőttel való kapcsolatát is átdefiniálja szexuális kapcsolattá.
"A vers erotikus költeménynek bizonyult, és Gábor egyszerre volt zavarban, és lett izgatott. S. a csajozásra terelte a szót. „Ki tetszik, meddig jutottatok el?” Tanácsokat adott. „Nem kell szégyellni. Maszturbálsz, ugye? Teljesen természetes! Akármennyit is csinálod, nem lehet bajod belőle. Sőt olyan mint az edzés, csak jobb leszel tőle, amikor odakerülsz. Izgatott lettél? Itt egy zsepi, most is csinálhatod.”
"Az egyik délután három fiút hívott fel magához az osztályból, és a pornóról kezdett el beszélni, aztán berakott egy pornófilmet a videóba. „Izgalomba jöttetek? Verjétek ki nyugodtan. Segíthetek? Segítek.”
6. szint: a kontroll fenntartása
Ha már megtörtént a szexuális együttlét az elkövetők azzal fenyegetik a gyerekeket, hogy kieshetnek a kegyeikből, ha nem jönnek többet, illetve ha beszélnek valakinek róla. A gyerekek egy ilyen eset után hajlamosak lennének megszüntetni a kapcsolatot, de ezt megakadályozza a figyelme megvonásának fenyegetésével. Ezek a beteges kapcsolatok a gyerek fejében összefonódnak mindazzal a jóval, amit kaptak az illetőtől, a figyelemmel, az ajándékokkal, a közös vidám programok lehetőségeivel. Ennek az elvesztése, vagy a szexuális aktusok kiderülése (amiért persze, az elkövető manipulatív erőfeszítéseinek hála, a gyerekek felelősnek érzik magukat) sokkal rosszabb lenne számukra, mint ami most van.
"Nagyon lelkes híve volt sokáig S-nek, táborozott is, és gimnáziumi tanítvány is volt. Igazi kis kedvenc, mások irigyelték, hogy mennyire futtatott fiú.
Ezektől a szexuális szeánszoktól viszont zavarban volt. Kifogásokat kezdett el keresni, hogy ne kelljen mennie S-sel, hazudozott mindenféle elfoglaltságokról. Ekkor hamar megérezte, hogy már nem kedvenc többé. Már nem kérdezi meg S. a véleményét a versről. Már nem figyel rá, már nem olyan fontos. Ettől is szenvedett a fiú, és attól is, hogy újra részt vegyen a közös szexben."
"Egyszerre volt az apám, de a szeretőjének is kellett lennem. És innen az lett, hogy azt éreztette, hogy nem lesz többé az apám, ha nem leszek a szeretője. Nem lehetett elszakítani ezt a hálót, nem lehetett hova menni."
És mit tegyen a szülő, hogy megóvja ettől a gyerekét?
Az első tanács, hogy bízzon a megérzéseiben. Ha nem is tud semmit biztosan, ha nincs más, csak egy kósza rosszérzés, ha tart is attól, hogy a gyereke milyen szomorú lesz, ha megtiltja neki, hogy ezzel a szeretett személlyel találkozzon - azonnal meg kell szakíttatni a gyereke kapcsolatát az illetővel. Eközben oda kell figyelni a gyerek kérdéseire, furcsa mondásaira, amik alátámasztják a gyanúját. Bátorítani kell a gyereket, hogy beszéljen a dologról többet.
Egy kommentben olvastam, hogy az alapvető nagy baj ott kezdődött, hogy "imádták" a gyerekek a tanár urat. Egy tanárt ne imádjanak, legyen közömbös, vagy kedveljék, de ez a fajta rajongás, amit popsztárok iránt szoktak érezni, gyanús. Felveti a kérdést, hogy mi szüksége van az illetőnek erre a nagy imádatra, és mire használja ezt. Lehet ebben némi igazság. Egy segítő oldal is azt javasolja a szülőknek, hogy legyen óvatosak és körültekintők, ha a gyerekük ilyen rajongást kezd érezni egy környezetükben élő felnőtt iránt. Beszélgessenek a gyerekkel arról, hogy mit csinál a felnőttel közösen, az miről kérdezgeti őket, és ne hagyják, hogy olyan problémái legyenek a gyereknek, amit nem velük, hanem más felnőttel beszél meg. Persze, ez nem könnyű, és persze sok olyan jószándékú, ártatlan felnőtt van, aki semmi rosszat nem tesz a gyerekeinkkel - de az odafigyelés, a gyerek kapcsolatai természetének a kiderítése akkor is lényeges szülői feladat.
A megelőzés is fontos. Időről időre beszélni kell a gyerekkel arról, hogy mi oké, és mi nem az, hogy hogyan nem szabad hozzájuk nyúlni, és hogy hogyan kell nemet mondani, ha valaki olyat tenne velük, amiben nem érzik jól magukat.
Fontos megjegyezni, hogy a szexuális ragadozók olyan gondosan építik fel az egész manipulációs őrületet, hogy sok gyerek nincs is tudatában annak, hogy másokkal ilyesmi nem történik. Sokan csak évek múlva, ha látnak egy tévéműsort, vagy olvasnak valamit a szexuális erőszakról, jönnek rá, hogy ami velük történt, az is az volt. "Nálunk tabu volt otthon a szex, semmilyen más tapasztalatom addig nem volt, és itt olyan valaki mondta, hogy ez természetes, akiben jobban bíztunk, mint a saját szüleinkben."
Ha egy szülő rájön, hogy a gyerekét szexuálisan kihasználták, iszonyú gondolatok és érzések örvényébe kerül. Sokk, düh, bűntudat, frusztráció, szégyen, félelem, gyász... Utólag már beazonosíthatók jelek, események, amiket észre kellett volna venni, ahol meg lehetett volna állítani az egészet, és nem tették, nem is gondoltak rá. De ez teljesen természetes, az utolsó dolog, amire az ember általa kedvelt, vagy tisztelt emberekkel kapcsolatban gondol, a szexuális abúzus. Ami nem a szülő bűne. Nem a gyerek bűne. Egy bűnös van: a felnőtt, aki elkövette.
A dőlt betűs részek idézetek Magyari Péter cikkéből, a képet is onnan vettem át, TBG készítette.
Ha szeretnéd követni a Stresszblogot, kattints ide.
