Stresszblog

under pressure w

Stresszblog

Ez a blog a stresszről szól. Ha valakinek van kérdése, ötlete, története a témával kapcsolatban, írja meg bátran, és utána járunk, megkérdezzük, meghallgatjuk, és megosztjuk a Stresszblogon. Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/stresszblog

2014. március 13. Szalay Ágnes

Hogyan ismerjük fel a túlzott stresszt?

Egyik ismerősöm néhány hónapja munkahelyet váltott. Az élete is gyökeresen megváltozott ettől. Az eddigi fásult unalom helyébe az örökös pörgés, telefonálás, szervezés, éjjel-nappali munka lépett. Lehetetlen határidőknek kell megfelelnie, ezért nem csak a napi nyolc-tíz órát, de még az éjszakákat is végigdolgozza. Kevés az információ, ami alapján végeznie kéne a feladatait, ezért folyamatos bizonytalanságban van, hogy most mi is a teendő. Harminc-negyven emberrel kell kapcsolatot tartania, ezért mindig csörög két mobilja közül az egyik, állandóan beszél rajtuk, így nem halad azzal a munkával, amit végülis tennie kéne. Nem áll módjában, hogy saját, vagy beosztottai idejét megtervezze, mert minden nap történik hat vis major, amire azonnal reagálni kell, és amik gyökeresen megváltoztatják az irányt, amibe korábban haladtak. E-mailek százai érkeznek egy nap a mailboxába, van amelyik fontos, van amelyikhez semmi köze, de mindet el kell olvasnia ahhoz, hogy ez kiderüljön. Arra, hogy jusson ideje a családjára, vagy sportolásra, kikapcsolódásra esélye sincs, ha véletlenül van egy kis szünet, azonnal elalszik. Munkatársai ugyanilyen állapotban vannak. Hétfő délre már az egész munkacsoport úgy érezte, hogy túl van egy hétre való fáradtság elviselhető szintjén. Az ismerősöm alapvetően egy kiegyensúlyozott, nyugodt ember, most sem kezdett még tikkelni a szeme - de azt azért érzi, hogy ez nagyon nem oké így. "Stresszes vagyok? Nem tudom, nem érzem, de valószínűleg igen, tekintve, hogy milyen körülmények között dolgozom." - mondja, mert férfi, és mint a férfiak többsége, kisfiú kora óta ahhoz szokott hozzá, hogy zokszó nélkül tűrje a terhelést, ne siránkozzon, és ne mutassa gyengének magát.

Igen, néha az ember nem veszi észre, hogy milyen stresszben él. Ha esetleg a stresszes munkáját, az örökös felbolydulást még elvezi is, akkor még nehezebb felismerni. Az ember még szeretheti is a stresszes életmódját, az akkor is kárára van. Dr. David Lewis a Stresszkontroll egy percben című könyvében két nagyon rövid trükköt ajánl, hogy az ember felismerje, hogy stresszes-e vagy sem. Az első: szorítsa ökölbe a kezét. A kérdés, hogy visszatartotta-e a levegőt közben? Ha igen, akkor Ön stresszes. A második: nézze meg az órán az időt, majd anélkül, hogy újra odanézne, próbálja megtippelni, hogy mikor telik el hatvan másodperc. Ha legalább tíz másodperccel többnek érezte az időt, mint amennyi valójában eltelt, akkor Ön túlzott stresszhatásnak van kitéve.

Dr. Lewis Lao-Ce mondásával ajánlja a stressz leküzdéséről szóló könyvét: A világ legnagyobb gondja is könnyedén megoldható lett volna, amikor még kicsi volt. Pácienseinek úgy szokta demonstrálni ezt, hogy egy égő gyufával meggyújt egy alkohollal átitatott papírzsebkendőt. A zsebkendő azonnal lángra kap, de elég egy kortynyi vizet rálöttyinteni, és már el is alszik. De képzeljék el, ha nem önti rá a vizet. A láng átcsapott volna az íróasztalon található többi papírra, majd elég ereje lett volna hozzá, hogy kigyulladjanak a fa bútorok a rendelőben, és szép lassan már a tűzoltók is hiába jöttek volna. Igyekszem elkerülni, hogy szájbarágós legyek, de az a lényeg, hogy időben észre kell venni a túlzott stresszt, és tenni ellene addig, amíg nem kezdi el az egészségünket károsítani, és az életünket megrövidíteni.

Többféleképp megtörténhet, hogy úgy siklunk át, vagy bele egy stresszes életbe, hogy észre sem vesszük. És egyszercsak az átélt stressz képtelenné tesz minket életünk további, megszokott módon való folytatására. Előfordulhat, hogy a stressz fokozatosan nő. Mint a bizonyos pohárban a víz, mindig csak egy-egy csepp kerül hozzá, önmagában egyik sem nagy dolog, de aztán elérkezünk az utolsó csepphez, amivel a pohár túlcsordul. Ilyenkor azon kaphatjuk magunkat, hogy vagy a szervezetünk, vagy a lelki teherbírásunk felmondja a szolgálatot. Vagy megbetegszünk, vagy képtelenek leszünk azon feladataink ellátására, amelyekkel korábban lazán megbirkóztunk.

Megesik az is, hogy a stressz váratlanul megugrik. Történik valami, amire nem számítottunk, és ami olyan feszültséggel jár, hogy nehezen viseljük el. Például békésen ülünk a munkahelyünkön, és jön egy telefon, hogy egy szerettünket baleset érte. Ilyen esetekben hirtelen akkora stresszt élhetünk át, ami teljesen lemeríti a szervezetünket.

Azután előfordul az is, hogy a stressz elrejti magát előlünk. Nagyon élvezzük, amit csinálunk, munkánkat, vagy a sportot, amit űzünk, és nem vesszük észre közben, hogy túlhajszoljuk magunkat. Végül pedig megesik az, hogy a stresszről nem veszünk tudomást. A könyvben erre azt a példát hozzák, hogy New Yorkban, a Harmadik sugárút felett régen egy magasvasút közlekedett. Egyszer aztán úgy döntött a városvezetés, hogy megszünteti ezt a vonalat. És ahogy leállt a vasút, a rendőrség hajnalonta elkezdett furcsa telefonokat kapni a környékbeli lakóktól. A hívásokban arról panaszkodtak, hogy kísérteties zajokat hallanak, nem tudják, honnan jön. Érdekes módon ezek a zajok akkor jelentkeztek, amikor régebben az első szerelvény elhaladt a pályán. A lakók hozzászoktak ehhez a zajhoz, és most éppen a dübörgés hiánya okozta, hogy fantom-zajokat hallottak az ott élők. Szokatlan volt a csend.

A magas stressz-szint megelőzésével a második esetben nem lehet mit kezdeni. Váratlan katasztrófa-helyzetben nem tehetünk óvintézkedéseket, maximum azon lehet küzdeni, hogy minél hamarabb visszaállítsuk a normális működésünket. De amikor a stressz alattomosan, lassan kerít minket a hatalmába, akkor nagyon fontos, hogy az ember figyeljen magára, vegye észre a jeleket, és tegyen lépéseket a megelőzésre. Az ajánlott két rövid trükk is segít, hogy megállapítsa az ember, túl stresszes-e, és itt van még néhány szempont, amire figyelni kéne. Ha ezeket tapasztaljuk magunkon, akkor túl nagy stresszben élünk:

  • Ingerlékenység
  • Fáradtság, akár egy átaludt éjszaka után is
  • Legyengült koncentrációs képesség
  • Romló teljesítmény
  • Álmatlanság, túl korai ébredés
  • A lelkesedés és az önbizalom elvesztése
  • Egyre cinikusabb világkép
  • Fájdalom, görcs a fejben, állkapocsban, nyakban, vállban, deréktájon
  • Étvágytalanság, vagy állandó nassolás utáni vágy
  • Gyenge szexuális vágy

A bejegyzés elején említett ismerősömnek jót tenne, ha megfigyelné magát ilyen szempontból. Nincs az a munka, nincs az a pénz, ami megéri, hogy az ember tönkretegye magát és az egészségét.

 

tovább olvasom
i o

A bejegyzés trackback címe:

https://stressz.blog.hu/api/trackback/id/tr535847217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Holle anyó 2014.04.05. 13:32:21

Az ilyen munkahely nem stresszes, hanem rosszul szervezett és a munkaerő kizsákmányolására hajt. Nyilvánvaló, hogy az ismerőssel (és a kollégáival) több ember munkáját végeztetik el, mert a munkáltatónak így kifizetődőbb.

Én is egy ilyen kuplerájban dolgozom a magyar közigazgatásban, idióta vezetőkkel.

Az ilyen munkahelyek ellen fel kellene lépni, munkavédelmi hatóságnál kicsit megtáncoltatni őket, s annyi bírságot kiszabni rájuk, hogy megérje nekik inkább a munka mennyiségéhez arányos munkaerőt alkalmazni.

Ma még az iskolákban is követkzmények nélkül stresszelhetik a kölyköket, mert "így lesz ember belőle". Ezekből leve nem lesznek ép felnőttek.

A túlterhelés szerintem nem azonos a stresszel, bár a hatása lehet stressz.

Stresszes munka lehet pl. a tűzoltóé, az idegsebészé, stb., amikor a munkavégzés körülményei, vagy a munka jellge olyan, hogy eleve stresszel jár.
A szervezetlen, kapkodós, kizsigerelő kupleráj szerintem nem stresszes munkahely.
Mindebből pedig az következik, hogy a munkahelyi stressz kapitalista ártalom és nagyon keményen fel kellene lépni ellene a hatóságoknak.
De persze sokkal könnyeb ellenőrizni, hogy ki van-e írva öt nyelven, hogy tilos a dohányzás és bekaszálni a bírságot a hülye ANTSZ-nek.

Jó ez a blog,

nigara 2014.04.10. 08:28:03

Nemcsak a munkaerő elégtelen mennyisége miatt lehet a gond, a szervezetlenség sokkal nagyobb károkat okoz.
Amikor a rend hiánya miatt mindenki elkezd taposni és magát előbbre juttatni, akár csak a fontosságát hangsúlyozandó.
Ez megy ma.
süti beállítások módosítása