Stresszblog

under pressure w

Stresszblog

Ez a blog a stresszről szól. Ha valakinek van kérdése, ötlete, története a témával kapcsolatban, írja meg bátran, és utána járunk, megkérdezzük, meghallgatjuk, és megosztjuk a Stresszblogon. Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/stresszblog

2014. április 22. Szalay Ágnes

Nincs kegyelem, ha éhes a bíró

A munkahelyemen többnyire együtt járunk ebédelni. Nehéz tagadni, hogy sokaknak - nekem is(?) - ez a közös ebéd a nap fénypontja. Épphogy elkezdődik a déli harangszó, egyikünk vagy másikunk felnéz, és felteszi a kérdést, hogy na, ebéd? Többen bólogatnak, majd szép lassan szedelőzködni kezd a társaság, ki gyorsabban, ki tovább molyolgatva, és olyan öt-tíz perc múlva levonul a csapat az étterem felé. Az egyik munkatársnőm, csendes, jól alkalmazkodó alkat, szintén oszlopos tagja az ebéd-klubnak. Mindig kedvesen csapódott a többiekhez, nyugodt természetéhez illőn szépen várt arra, akinek több idő kellett, hogy befejezze, amiben éppen benne volt. Egyszercsak, akkortájt éppen, amikor megtudtuk, hogy babát vár, furcsa változás állt be a viselkedésében. Nem volt többé a türelem szobra, hanem, miután elsőként vetette fel, hogy indulhatnánk ebédelni, elkezdett darázsként zizegni azok füle mellett, akik még nem álltak indulásra készen. Majd kiabálni kezdett. Menjünk már, induljunk! Olyan volt, mint akit megszállt valami, szemében gőzölgő tál levesek és fodros levelű saláták csillogtak. Pár nap alatt rátanultunk, hogy Ágival többet nem lehet viccelni, ha ő éhes, akkor kő kövön nem marad, azonnal kajához kell jutnia. Így a következő félévben rekordsebességűre fejlesztettük az ebédelni indulást.

Ágit nyilván a benne zajló testi-lelki változások tették fúriává ebéd előtt, és szerencsére azonnal lenyugodott, amint feltöltötte lemerült tartalékait. Azonban tévedés lenne azt hinni, hogy másoknak, akik éppen nem terhesek, nem mélyrepülés a délelőtt utolsó része. Például a bíróknak. Egy kutatásban azt vizsgálták meg, hogy mennyiben befolyásolják a bírók döntéseit külső körülmények, mennyire tudnak elvonatkoztatni a külvilágtól, és pártatlanul, figyelemmel, csak az adott esetet, és az ahhoz rendelt "igazságot" vizsgálni. Olyan bírók döntéseit vizsgálták meg, akik szabadlábra-bocsátási kérelmekkel foglalkoztak. A munkájukat úgy kell elképzelni, hogy ülnek a tárgyalóteremben, ahol egymás után felvonulnak az újabb kérelmezők. Az ügyvéd, valamint egy szociális munkás elmondja a véleményét az elkövetőről, és arról, hogy miért érdemel feltételes szabadon-bocsátást. A bíró dönt, és jön a következő ügy. A döntés egyszerű: igen, nem, illetve most nem, de később újratárgyalható. Erre a munkára tapasztalt bírókat választanak, a vizsgálatban résztvevők átlagos bíráskodással töltött ideje 22,5 év volt. A munkanapjuk meglehetősen monoton, egyik ügy a másik után, két szünettel: délelőtt egy tízórai szünet, és kora délután egy ebédszünet. Döntéseik statisztikája elég megdöbbentő. Míg reggel, vagy a tízórai vagy ebédszünet után 65%-ban elfogadták a szabadlábra-bocsátási kérelmet, addig közvetlenül a szünetek előtt, és a nap végén ez az arány nulla volt. Ezek a bírók mind független, intelligens, megfontolt emberek voltak. És nem vették észre, hogy megváltozott testi állapotuk, a fáradtság, az éhség, esetleg az unalom mennyire befolyásolta a döntésüket.

Az volt a baj velük, hogy éhesek voltak? Az is. Meg más is. Ez alapján a vizsgálat alapján nehéz megmondani, hogy miért tette az eltelő idő a bírókat ilyen keménykezűvé, de a kutatók felsorolnak több okot, valószínű, mindegyik közrejátszott.

Ha az embernek egymásután sok döntést kell meghoznia, akkor egyre kevesebbet gondolkozik a döntéseken, egyre inkább csak rámondja - intuitíve - hogy A vagy B. A folyamatos döntések kimerítik a gondolkodási, cselekvési kapacitást (szakszóval: végrehajtó működéseket), így nemcsak a döntések megalapozottsága lesz elnagyoltabb, de az ember eleve rosszabb bőrbe kerül, hovatovább a fájdalmat is nehezebben bírja, mint a sok döntés meghozatala előtt. Az intuitív döntéshozatal általában az egyszerűbb fele tart. Ha arról kell dönteni, hogy változtassunk valamit, vagy őrizzük meg a status quo-t, akkor az egyszerű döntés a meglévő helyzet konzerválása, éppúgy mint a bíróinknál. Német autóvásárlók hajlamosabbak megelégedni egy autó alapfelszereltségével, ha az az autó a nyolcadik, amit megmutattak nekik, mintha az az első. A bírók inkább rámondják, hogy maradjon a rab a helyén a börtönben, minthogy azon kezdjenek agyalni, hogy milyen feltételekkel kerülhet szabadlábra, és hogyan indokolhatják meg ezt a döntésüket, ha valaki megtámadná.

A döntési elfáradás megszűntetésére, kipihenésére a következő módszerek bizonyultak hasznosnak: természeti képek nézegetése, rövid pihenés, valamitől jobb hangulatba kerülés és a vércukor-szint növelése. Így hát valószínű, hogy mind az éhség, mind a fáradtság, mind a dolog unalmassága miatti rossz hangulat közrejátszott esetünkben a bírók döntéseiben.

És milyen tanulságot vonjunk le ebből? Ha szabadlábért folyamodó rabok vagyunk, akkor nagyjából semmit, ugyanis nekik, szerencsétlenségükre, nincs hatásuk arra, hogy mikor kerül tárgyalásra az ügyük. Egyébként viszont ne gondoljuk azt, hogy csak a bírók működnek így. Ezért ha az ember fontos tárgyalásra készül, ha változásokat szeretne elfogadtatni, ha kockázatos kérést intéz valakihez, ha nagy átgondolást igénylő dolgot vezet elő, ha vizsgázni megy, ha interjút készít, akkor lehetőleg ne ebéd előttre, vagy a nap végére időzítse.

tovább olvasom
i o

A bejegyzés trackback címe:

https://stressz.blog.hu/api/trackback/id/tr46055656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mildi 2014.04.22. 14:10:52

huhh, ezt elég volt így elolvasni és belegondolni.
pedig át tudom érezni a bírók helyzetét, nagyon is. éhesen hisztis vagyok, minden energiám arra megy el, hogy legalább kifelé embernek tűnjek, belül viszont toporzékolok. jajjdejó, hogy nem kell kemény döntéseket hoznom :)
süti beállítások módosítása