Stresszblog

under pressure w

Stresszblog

Ez a blog a stresszről szól. Ha valakinek van kérdése, ötlete, története a témával kapcsolatban, írja meg bátran, és utána járunk, megkérdezzük, meghallgatjuk, és megosztjuk a Stresszblogon. Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/stresszblog

2014. augusztus 15. Szalay Ágnes

2. Az öngyilkosság megelőzése: beszélj vele!

Hogyha valaki számodra fontos személynél öngyilkosságra utaló jeleket veszel észre, akkor ott a kérdés, hogy mit tegyél. Nehéz felhozni ezt a témát, az ember tart attól, hogy a másik megsértődik, megharagszik, vagy talán pont tippet kap. Mindenki kényelmetlenül érezheti magát egy ilyen helyzetben, félhet erről beszélni. De aki öngyilkosságra utaló jeleket mutat, az segítségre szorul, minél előbb annál jobb.

Ha krízishelyzetben vagy, hívd a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségét a 116-123 hívószámon, ami a nap huszonnégy órájában egész Magyarországról elérhető, és mobilról is ingyenesen hívható (www.sos505.hu)!

Rettenetesen nehéz egy családtaggal, vagy baráttal az öngyilkos gondolatairól beszélgetni. De ha nem vagy biztos benne, hogy esetében erről van-e szó, a legjobb módja a kiderítésnek megkérdezni. Senki sem lesz attól öngyilkos, hogy mások felől érdeklődést tapasztal. Valójában a lehetőség arra, hogy érzéseiről, gondolatairól beszéljen valakinek máris könnyebbség, legalább a magány már nem nehezedik annyira rá, és ez már önmagában meggátolhatja, hogy még jobban belemerüljön az önpusztító gondolatokba.

Szó sincs arról, hogy közhelyeket vagy frázisokat kellene puffogtatni egy ilyen beszélgetés során, de van itt néhány mondat, amivel el lehet kezdeni egy ilyen nehéz beszélgetést:

"Az utóbbi időben nagyon elkezdtem aggódni érted."
"Mostanában, úgy veszem észre, megváltoztál. Hogy vagy, mi van veled?"
"úgy tűnik nekem mintha nem is te lennél, Beszélgessünk kicsit, hogy vagy?"

Vannak kérdések, amiket érdemes feltenni, hogy kiderítsük, mi is az a lelkiállapot, amiben éppen van:

"Mikor kezdted el így érezni magad?"
"Történt valami, amitől így érzed magad?"
"Hogyan tudnálak a legjobban támogatni most?"
"Gondoltál arra, hogy segítséget keress?"

Aztán vannak olyan dolgok, amiket elmondhat az ember, és talán segítenek:

"Nem vagy egyedül. Én itt vagyok melletted."
"Lehet, hogy számodra most ez nem tűnik hihetőnek, de meg fog változni, ahogy most érzed magad."
"Lehet, hogy nem vagyok képes átérezni, hogy te most mit érzel, de törődöm veled,  és segíteni szeretnék."
"Ha fel akarod adni, akkor mondd magadnak, hogy kitartok még egy napot, órát, percet - amire éppen még képes vagy."

Többnyire viszont nem is az a lényeg, hogy mit mond az ember, sokkal többet ad az őszinte figyelem és törődés. Ezért egy ilyen beszélgetés során próbálj meg önmagad lenni, őszintén és egyenesen viselkedni, megmutatni azt, hogy valóban törődsz a másikkal, érdekel, hogy mi van vele. Ha valóban szívén viseled a sorsát, akkor a metakommunikációd úgyis megmutatja azt. Elképzelhető, hogy a beszélgetés nagyon negatív irányba megy, dühöt, elkeseredettséget, reménytelenséget zúdít rád a másik - ez nem baj. Hagyni kell ventilálni, nem kell beleszólni, hogy "ugyan, ne lásd már ilyen sötéten a dolgokat". Minél több kijön belőle a benne kavargó rossz érzésekből, annál inkább megkönnyebbülhet. Már önmagában jó, hogy létrejön ez a beszélgetés, nem kell megijedni a kiáramló rossz érzésektől. Legyél együttérző, figyelmes, türelmes, nyugodt, elfogadó. Hallgass! Ne te beszélj, ne érvelj, győzködj, bíztass, csak figyelmesen hallgasd meg, amit mond. Családtagodnak, vagy barátodnak szüksége van erre a beszélgetésre.

Kínálj reményt. Mondd el, hogy ezek az öngyilkos érzések múló dolgok, meg fognak változni, és lehet segítséget kapni. Mondd el, hogy számodra fontos az ő élete. Ha még nem beszél konkrétan öngyilkosságról, csak ilyesmit mond mondjuk, hogy "annyira depressziós vagyok, hogy nem bírom tovább", akkor kérdezz rá, például így: "Mások ilyen nehéz helyzetben, mint amiben te vagy, öngyilkosságra is szoktak gondolni. Ez neked is megfordul a fejedben?" Nem te fogod elültetni fejében a gondolatot, viszont azáltal, hogy kimondod, legitimizálod, hogy még ezekről az érzéseiről is beszélhet veled, hogy elfogadod őt. Nagyon fontos és gyógyító nyíltan beszélni a dologról.

Van néhány dolog viszont, amit nagyon káros mondani, amivel többet árt az ember, mint használ. Egy ilyen beszélgetés során sose vitatkozz a másikkal. Ne mondd neki, hogy "annyi szép dolog van az életedben, annyi mindenért érdemes élni." Ne kezdd el az élet szentségéről kioktatni, és arról, hogy az öngyilkosság rossz, vagy gyáva dolog. Ne mondd, hogy "mennyire szenvedne a családod, ha öngyilkos lennél" se azt, hogy "nézd a dolgok jó oldalát."

Ne mutasd, és főképp ne játszd túl, hogy mennyire meg vagy döbbenve, hogy ilyeneket mond. Ne ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek, amiről beszéltek, utasítsd vissza, ha titoktartásra akar megesketni. Élet-halál kérdésről van szó, lehet, hogy a biztonsága érdekében szükséged lesz arra, hogy szakértő segítséget keress. Ha megígéred, hogy titokban tartod, amiről beszéltek, lehet, hogy meg kell majd szegned az ígéretedet. Ne ajánlj megoldásokat, ne adj tanácsot, ne kanyarítsd úgy a beszélgetést, hogy meg kelljen védenie öngyilkos gondolatai jogosságát. Nem arról van szó, hogy mekkora a problémája, hanem hogy mennyire erősen szenved tőle ő. Végül pedig ne vádold magad. Egy szeretted depresszióját nem tudod "rendbehozni." Az ő érzései, boldogsága, vagy annak hiánya nem a te felelősséged.

Az alábbi felvételen Kevin Briggs, volt San Fransisco-i rendőrkapitány beszél a tapasztalatairól (van magyar felirat hozzá). A szolgálata során több száz öngyilkosjelöltet kísérelt meg lebeszélni a tettéről, és ez csupán két esetben nem sikerült neki. Érzékeny, törődő és nagyon tapasztalt a témában.

A következő poszt arról fog szólni, hogy miről ismerhető fel, ha tényleg küszöbön áll az öngyilkosság veszélye, és hogy mit lehet ilyenkor tenni.

Az öngyilkosság megelőzéséről szóló posztokat jórészt a helpguide.org erről szóló összefoglalója alapján írtam. A magyar Alapítvány az Öngyilkosság Ellen oldalán a teljes szöveg magyar fordítása megtalálható szakmailag ellenőrzött formában. Itt olvasható: http://www.suicidprevencio.hu/oumlngyilkossaacuteg-megel337zeacutes.html
Az eredeti cikk szerzői Melinda Smith, M.A., Jeanne Segal, Ph.D., és Lawrence Robinson (2012). Köszönet Bérdi Márknak, az alapítvány egyik kurátorának.

Ha szeretnéd követni a Stresszblogot, kattints ide.

 

tovább olvasom
i o

A bejegyzés trackback címe:

https://stressz.blog.hu/api/trackback/id/tr546602809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Namely 2014.08.15. 13:31:57

Erről nekem a Beavis and Butthead jut az eszembe, amikor a sikkasztó le akar ugrani a tetőről, a rendőrök pedig őket (B&B) küldik, hogy beszéljenek vele. Ők odamennek hozzá, és mondják neki, hogy "Mi lesz, ugorj le! Megvárjuk, akarjuk látni! Az élet szar! Gyerünk, tedd már meg!" Addig-addig mondják, amíg a fickó meggondolja magát... :DDD
süti beállítások módosítása