Sokan mondtátok egy korábbi posztra, melyben a munkahelyi stressz csökkentésének gyors praktikáiról volt szó, hogy hát igen, ezek nem megvalósíthatók, mert a vezetők olyan szabályokat tartatnak be, olyan kizsigerelő elvárásokat támasztanak, hogy még 18 óra munka sem lenne elég, és abban sem lehetsz szabad, hogy a szüneteidben mit csinálsz, ha egyáltalán tarthatsz szünetet. Ez biztosan így van sok helyen, de az már korántsem valószínű, hogy a vállalat számára ez a belső kultúra, ez a vezetői stílus hosszútávon megtérül.
A vezetők gyakran azt gondolják, hogy minél nagyobb nyomást gyakorolnak a beosztottakra, annál jobban nő azok teljesítménye. Azzal nem számolnak, hogy annál jobban nő a dolgozók stressze is. Márpedig a magas munkahelyi stresszt átélő dolgozók lényegesen többet járnak orvoshoz - 26%-kal többen körzeti orvoshoz, és 27%-kal többen szakorvoshoz - mint a stressztől nem szenvedő társaik. Így könnyen valószínűsíthető, hogy mondjuk éves szinten nézve, belekalkulálva a sok hiányzást, teljesítményük sem jobb, mint a nyugodtabb helyen dolgozóké - ráadásul könnyebben érheti el őket valamilyen végzetes betegség, ami szintén megoldhatatlanná teszi munkahelyi kötelességeik ellátását. Az amerikaiak több mint fele otthagyná a munkáját, vagy visszautasítana egy előléptetést a stressz miatt, és ebben a magyarok sem igazán különböznek.
Az új kutatási irányok egyre többet foglalkoznak az egymással való törődéssel, a jó cselekedetek másokra gyakorolt hatásaival, és ezek az eredmények egyre jobban beszivárognak a vállalatvezetési elméletek közé is. Mert ha a stressz kultúrája helyett a törődést tűzi zászlajára egy vállalat, akkor nem csak boldogabb munkahellyé alakul, de a változás az eredményeiben, a számaiban is meg fog mutatkozni.
Ha a dolgozók jobban érzik magukat, nyugodtabbak, boldogabbak, akkor egyértelműen nő az általuk nyújtott szolgáltatás színvonala. Szorosabb kapcsolatokat építenek ki egymás között a munkahelyen - és ez jó dolog, még ha egyes vezetők mást is gondolnak erről. A munkahelyi kapcsolódás hiánya már önmagában megnöveli a munkahelyi stresszt, ha pedig valakinek jó személyes kapcsolatai vannak a munkahelyen, akkor még az immunrendszere is erősödni fog. A jó kapcsolatok, az, hogy valaki jól érzi magát a munkahelyén, növelni fogja az illető elkötelezettségét is cége iránt, nagyobb odaadással végzi majd a munkáját, és az eredményessége is emelkedni fog.
De mi ez a törődés, hogyan kell csinálni, és miért használ a munkahelyi légkörnek?
Sok vezető hisz abban, hogy keménynek, megközelíthetetlennek kell lennie, hiszen akkor tudja megkapni a kellő tiszteletet ahhoz, hogy elvégeztesse a beosztottaival a dolgukat. Az pedig - gondolják továbbá - végképp nem feladatuk, hogy a beosztottak személyes problémáival, vagy egyéb nehézségeivel törődjenek. A történelemben azonban számos olyan vezető van, Gandhitól Nelson Mandeláig, Teréz Anyától a Dalai Lámáig, de gondolhatunk Göncz Árpádra is, akik nagyon erősen törődtek az emberekkel. Velük kapcsolatban a törődés, a jó cselekedet szó rögtön eszünkbe jut. És mijük volt még ezeknek a vezetőknek? Végsőkig lojális és elkötelezett híveik.
A másokkal való törődés ragályos. Jonathan Haidt, a New York-i egyetem kutatója sokat foglalkozott a törődés, a jó cselekedetek vizsgálatával. Leírt egy érzést, az emelkedettséget (elevation), amit akkor érzünk, ha azt látjuk, hogy valaki jót cselekszik. Nem velünk, hanem valaki mással. Ez egy meleg, felemelő érzés, amit akkor érzünk, ha a jóságnak, bátorságnak, törődésnek, odaadásnak váratlan példáit látjuk. És ez az érzés arra sarkall minket, hogy mi is jót tegyünk, mi is törődjünk valaki mással. Haidték üzleti környezetben is megvizsgálták az emelkedettség érzés hatásait. Azt tapasztalták, hogy ha egy vezető korrekt és fair a munkatársaival, és előfordul, hogy önfeláldozó módon segít rajtuk, akkor a munkatársak érzik ezt az "emelkedettséget". Ez arra sarkallja őket, hogy ők maguk is törődjenek másokkal, a munkatársaikkal, másrészt viszont erős lojalitást és hűséget fognak érezni vezetőjük iránt. Így a vezetői törődésből kiindulva egy egymásra figyelő, szolidáris és elkötelezett csapat fog kialakulni, akikben sokkal erősebb a szolgáltatás-szemlélet, és akik elkötelezettebbek a főnökük iránt, emellett jobban érzik magukat, kevésbé stresszesek. Hát nem megéri?
Ezek a kutatások még újak, lehet, hogy a magyar munkahelyi viszonyok közt idealistának tűnnek - de talán mindenki emlékszik egy vezetőjére, tanárára, aki ilyen volt, aki mellett át lehetett élni ezt az "emelkedettséget", aki mellett jobb embernek érezhettük magunkat. Nem mellesleg nagyobb teljesítményre sarkallt minket. Nem lenne jó hozzá hasonlítani?
