Teljességgel elképzelhetetlen, hogy az ukrán helyzet bármilyen elemzésébe, értékelésébe, vagy akár megértésébe fogjak itt a Stresszblogon. Ez meghaladná mindkettőnk kereteit, a blogét is, meg az enyémeket is. Túl sokszor láttam viszont az elmúlt napokban azt a felvételt, amiben egy ukrán lány kér segítséget a világtól a tüntetők nevében, hogy ne gondolkodjam el rajta.
A bátorságon gondolkodtam. Bárkik is készítették ezt a videót, bárki is ez a lány, tény, hogy egy nagyon bizonytalan, erőszakkal fenyegető helyzetben tette ki magát annak, hogy milliók lássák, hallják. Hogy elmondjon valamit, aminek ki tudja, milyen hatása lesz a saját életére. Maradhatott volna otthon is. Betett volna egy jó DVD-t, sütött volna pár blincsikit, vagy mondjuk, reálisabban nézve, szorongott volna azon, hogy mi fog itt történni. Teljesen normális lett volna, ha ezt teszi, senki sem bélyegezné gyávának.
Mi a bátorság? A pszichológia nem túl sokat mond róla. A bátorságról a mítoszok, a mesék, a szépirodalom és a történelem beszélnek. A Psychology Today-en találtam egy listát, ami a bátorság meghatározását szintén inkább szépirodalmi és egyéb idézetekkel foglalja össze. Az idézeteket a linken meg lehet találni, én most csak a fő pontokat írom le, mert elég átfogó jellemzőknek tűnnek. Eszerint a bátorság:
1. A cselekvés választása a félelmünk ellenére
Ebben nagyjából mindenki egyetért, hogy nem az a bátor, aki úgy cselekszik, hogy nem érez félelmet - hanem az, aki képes cselekedni a saját erős félelme dacára. A félelmünk legyőzése maga a bátor tett.
2. Azt tenni, amit a szívünk diktál
A bátorság megnyilvánulásai nem csak fizikai erőpróbák. Bátorság az is, ha valaki mélyen hisz valamiben, és hajlandó ezért kitartóan küzdeni, ezáltal hatalmas teljesítményt véghezvinni. Így volt bátor Steve Jobs vagy Walt Disney, akik létrehoztak valami olyat, amire korábban nem volt példa, és aminek a megalkotásához rengeteg személyes nehézséget, erőfeszítést kellett vállalni. De így volt bátor Rómeó és Júlia is.
3. Kitartóan szembeszállni az ellenféllel
"A hős nem bátrabb, mint az átlagember, csak öt perccel hosszabb ideig bátor." Ralph Waldo Emersontól származik ez a mondás. Nem visszavonulót fújni a nehézségeket tapasztalván, nem feladni a harcot, küzdeni addig, amíg tudunk.
4. Kiállni az igazságért
Ez kicsit hasonlít a 2. ponthoz, de valamennyire mást takar. Itt nem csak az álmok követéséről van szó, hanem arról, hogy felemeljük a szavunkat, ha igazságtalanságot tapasztalunk. Teszünk azért, hogy a dolgok megváltozzanak, hogy a szegényeknek könnyebb legyen, vagy hogy az ártatlanul bántottakat megvédjük. Ez egy fajta civil bátorság.
5. Kitágítani a horizontunkat, nem megragadni a jól ismertnél
Colombus, Amundsen, Neil Armstrong. Nem lennének nagy felfedezések, nem lenne fejlődés, ha nem lennének a bátrak, akik nekivágnak az ismeretlennek, akár a valóságban, akár gondolati síkon.
6. Méltósággal és hittel viselni a szenvedést
Ha már megtörtént a baj, ha megsérültünk, betegek vagyunk, elszegényedtünk, vagy bármi olyan történt velünk, ami az életünket nehezen viselhetővé teszi, akkor vállaljuk, hogy szenvedünk, merjünk könnyeket ejteni, de ne adjuk fel. Viseljük méltósággal, tartsunk ki, menjünk tovább, tegyünk meg mindent a helyzetünk javításáért. Ez is bátorság.
Ebből a hat attribútumból egy hosszú és bonyolult bátorság-definíciót lehet összerakni. Nem is az az érdekes, hogy ez meglegyen, hanem hogy ránézzünk, hogy mi a mi saját bátorság-fogalmunk. Ki szeretne gyáva lenni? Ki szeretne áruló lenni? Ki szeretne tehetetlen lenni? Senki. Mind szeretnénk bátran helytállni abban, amit az élet ránk mér. Szerencsére nem állunk a polgárháború szélén, nincs fegyveres konfliktus, talán nem kell az életünket félteni. Ennek ellenére az élet nem egy méznyalás. A mi életünkben is elérkeznek a pillanatok, amikor nem árt, ha bátrak vagyunk. Aki sok félelemmel él, annak még sokkal több ilyen pillanata is lehet, mint másoknak. És ezek a hétköznapi félelmek éppen olyan valóságosak lehetnek, és éppen olyan sok bátorságot igényelhetnek. De ha nem nézünk szembe velük, nem kísérlejük meg legyőzni őket, akkor az életünk minősége egészen biztosan romlani fog.
Az ukrán lány a felvételen segítséget kér. A februári kijevi helyzet olyan, hogy a segítségkéréshez bátorság kell. Valójában a segítségkérés mindig erőpróba. Le kell győzni a tagadást, a büszkeséget, a megszokást. Akarni kell a változást, még annak árán is, hogy emiatt segítséghez kell folyamodnunk. Ha úgy érezzük, hogy életünk bizonyos dolgai annyi félelmet, stresszt okoznak, hogy egyáltalán nem tudunk bátran, önbizalommal megküzdeni velük, csak a szorongást jelentik, akkor legyünk annyira bátrak, hogy segítséget kérünk. Sokkal több a lehetőségünk, sokkal többen tudnak segíteni, mint ahogy azt néha hisszük. Legyünk bátrak, hogy támogatást kérjünk ahhoz, hogy bátrak lehessünk.