Vannak, akiknek nem való, hogy nagy társaságban, hangosan beszélgessenek, jobban érzik magukat kevés emberrel körülvéve, vagy akár egyedül. Hívhatjuk őket introvertáltnak. Aztán vannak, azok, akiknek a társaság, a más emberekkel való találkozás túlmegy azon, hogy kényelmetlen lenne, inkább fenyegetőnek tűnik. Azok, akik nem azért vannak egyedül, mert úgy jól érzik magukat, hanem mert különböző okokból félelmetesnek tűnik számukra a másokkal való együttlét. Ezt szociális fóbiának, vagy szociális szorongásnak nevezik. Hogy miért alakult ki ez az illetőben? A válasz talán az élettörténetben keresendő - de most nem az okokról lesz szó. Hanem egy lehetséges megoldásról.

Akik társas helyzetekben szorongást élnek át, azoknak a figyelme, - az, hogy mit vesznek észre egy adott helyzetben, és mit nem - másképp működik, mint a szerencséseknek, akiknek nem kell ezzel a vacaksággal megküzdeni. A szociális szorongással birkózók sokkal jobban fókuszálnak társaik "fenyegető" megnyilvánulásaira:  a haragos, vagy egyéb negatív érzelmet tükröző arckifejezésekre, mint a semlegesekre, vagy a pozitív érzelmet, barátságosságot mutatókra. Egy pillanatra átsuhanó rosszhangulatot is hajlamosak döntő jelentősségűnek gondolni. Ez eredetileg adaptív volt, nyilván észre kell vennünk a fenyegetéseket, hogy ne essünk a támadók áldozatául. De, mint a legtöbb lelki probléma esetén itt is arról van szó, hogy a funkció túlműködik: már csak a veszélyt veszi észre az ember, csak arra koncentrál, így élete minősége romlik, egyre kevésbé tud kapcsolatokat teremteni, megélni a másokkal való együttlét örömet szerző voltát. Egyszerű teszttel mutatták ki ezt az átlagostól való figyelmi eltérést: egyszerre mutattak semleges és fenyegető arcokat a társas szorongással küzdőknek egy képernyőn, majd a résztvevőknek jelezni kellett, amikor az egyik vagy másik mutatott arc megváltozik. A szorongók sokkal gyorsabb reakció-időt produkáltak a fenyegető arc megváltozásakor, mint a semlegesnél. Azaz sokkal jobban koncentráltak a számukra veszélyt jelentő arcra - és egyértelmű, hogy valós veszélyről nem volt szó, hiszen képernyőn néztek rajzolt fejeket. A kontroll-csoportban nem volt ilyen eltérés. Aztán ha a szorongásos pácienst pszichoterápiával kezelték, és a terápia sikeresnek mutatkozott, jobban érzete magát, kevesebb stresszről számolt be, akkor újra elvégezték vele a figyelmi kísérletet is. Megállapították, hogy a figyelmi eltérés megszűnt a szorongással együtt, már nem csak a negatív érzelmet mutató arcra fókuszáltak, hanem éppúgy észrevették a pozitív oldalt is.

Kiderült, hogy ez a dolog vica versa működik. Nemcsak akkor változik meg a figyelmi rendellenesség, ha enyhül a szorongás, hanem csökken a szorongás, ha egyszerűen csak a figyelem irányát változtatják meg. Így alakult ki az Attention Bias Modification Training - vagyis a figyelmi eltérést megváltoztató tréning. A résztvevőket arra kondicionálják (nagyon egyszerű módon tanítják), hogy mindig vegyék észre a másik oldalt is, ne csak a negatív érzelmet közvetítő arckifejezésekre koncentráljanak. Ha ezt jól begyakorolják, akkor életük más helyzeteiben, buszon, közértben vagy a munkahelyükön is csökken az általuk megélt stressz.

Ez egy jó, könnyen használható, és hatásos módszer. Csak kevesekhez jut el. Viszont annyira egyszerű és ráadásul számítógép alapú, hogy kézenfekvő volt a terapeutáknak arra gondolni, hogy akár okostelefonra is ki lehetne fejleszteni egy játékot, ami eléri ugyanezt a célt. Meg is tették.

Már a Stresszblogon is volt szó arról, hogy különféle app-okat dolgoztak ki a stressz csökkentésére. Meditáció, stresszcsökkentő okos gondolatok stb. Nekem ez a most leírt figyelem-módosító applikáció azért tetszik, mert egy játék: különféle arcokat kell észrevenni pontokért, és a szabályokat úgy állították be, hogy a pozitív arc-észrevétel érje a legtöbbet. Nem kell fülhallgatóval vízcsobogást hallgatni, vagy háton fekve a légzésre koncentrálni, egyszerűen csak játszani. A játékot egyelőre még csak tesztelik, de a tesztek jókat jeleznek előre, már 25 perc játék után, a résztvevők felszabadultabban érzeték magukat, és kevesebb stresszre utaló mozdulatot, viselkedést mutattak, mint a kontroll-csoport. Így, talán már nem kell sokat várni, és mindenkinek elérhető lesz egy játék, ami könnyedén hozzájárul a szorongás és stressz csökkentéséhez.