A Stresszblog gyakrabban szól a stressz furcsa, és általánosabb megnyilvánulásairól, stresszt kiváltó okokról, mint arról, hogy milyen módszerekkel vehetjük fel a harcot a stresszünkkel. Pedig az is a cél, hogy minél több ilyen módszert, hatékony stresszkezelési lehetőségeket mutassak be. Most ebből a tartozásból szeretnék törleszteni azzal, hogy írok egy különleges programról. Van egy háromnapos esemény az erdő közepén, melynek neve önmagáért beszél: Csend program.

A módszer Boros András, a program kitalálója, és vezetője egyszerű ötletén alapul. András szívesen és sokat járta a Mátra erdejeit, és ezek a magányos kirándulások, ahol nem volt más, csak ő, és a természet, sokat adtak neki. Megtapasztalta, hogy gondolatai kitisztulnak, új elhatározásokra jut, pihentebben és lelkileg frissebben jön haza, mint amilyen előtte volt. Segítő szakemberként ezt az élményt, a természetben-lét ajándékát szerette volna átadni a hozzáfordulóknak, beépíteni a fejlesztő programjába.

A Csend program háromnapos. Fényespusztán, egy mátrai házban összegyűlnek nyolcan-tízen, hogy mindenki ránézzen a saját életére. Olyanoknak érdemes elmenni erre, akik éppen útkereső fázisban vannak, látják, hogy változni akarnak, hogy amiben jelenleg vannak, az nem jó, de még nem tudják, hogy merre vagy hogyan tovább. A program kerete az a gondolat, hogy minden ember úgy jön a világra, hogy minden képessége megvan ahhoz, hogy teljes életet éljen. Aztán menet közben ki-ki rákerül egy meghatározott pályára, és elfelejti, vagy sosem tudja meg, hogy milyen lehetőségei, más útjai lettek volna. Ha valaki megfelelő támogatást kap, akkor szép lassan elkezdheti használni azokat az erőforrásait, amiket eddig sosem, és amik hozzásegítik ahhoz, hogy teljesebb, békésebb, stresszmentesebb életet éljen. A Csend programban résztvevők nem kapnak kész módszereket, csodaszereket, megoldásokat, hogy túllépjenek éltük nagy problémáin, viszont kapnak támogatást, keretet, lökést ahhoz, hogy felfedezzék magukban az erőt, a rejtett képességeiket, amiket ezentúl arra használhatnak, hogy másképp, jobban éljenek. Hogy megtanulják a világot, és benne önmagukat másképp észlelni, és ezáltal túllépjenek olyan gondokon, amik hosszú ideig megoldhatatlannak tűntek.

A program menete a következő: az elején mindenki meghatározza a fókuszt saját maga számára, mi legyen az a kérdés, döntés, probléma, amit meg szeretne oldani életének ezen a pontján. A másik téma az elengedés: a résztvevők megkereshetik azokat a gátló tényezőket (hiedelmek, beállítódások, félelmek) amiket éppen ideje lenne elengedni. Az erdő csendjében könnyebben "találkozhat" az ember azokkal a belső erőforrásaival, amiket nem ismert, vagy már rég elfelejtett, és amik képessé teszik arra, hogy olyan irányba változtassa az életét, amerre szeretné. Végül pedig előkerülnek az új lehetőségek, mindenki számba veszi azokat az irányokat, amelyekbe érdemes elindulnia, miután kilépett ebből a háromnapos, paradicsomi békességből és nyugalomból. Egy-egy nap elején mindenki megfogalmazza magának a kérdéseit, azután ajánlott séták és meditációk vannak, esténként pedig a napi élmények hosszabb megbeszélése. Ajánlások vannak, hogy ki mit tegyen, de minden résztvevő teljesen szabadon dönthet, hogy mit szeretne, ha három napig csak futni akar, akkor három napig fut. Már önmagában ennek a szabadságnak, kötöttségektől mentességnek csodatévő hatása van, nagyon-nagyon ritka, hogy akár egy nyaraláson is, ennyire elengedettek legyünk. És persze ott van a csend - nem némasági fogadalom, nem kínos csend, csak békés, meghitt csend, annyi, amennyi a résztvevőknek jólesik. Innen, a Mátrából más emberek utaznak haza a végén, mint akik elmentek. Mások, mert pihentebbek, mert mást akarnak az élettől, mint amikor elmentek, mert másképp néznek magukra és az életükre, mert sokkal több lehetőséget látnak maguk előtt. És ez a háromnapos találkozás önmagukkal, minden csillogás és hókuszpókusz nélkül, elég ehhez.

András szerint a problémákat nem mi oldjuk meg, hanem a „belső bölcsességünk”, csak meg kell teremteni a megfelelő körülményeket ehhez. A válaszok maguktól születnek meg, a mi dolgunk az, hogy bábáskodjunk születésük felett. A Csend program varázslata abban rejlik, ahogy a természet, és András, a program vezetője, megteremti ezeket a körülményeket, megajándékozza a résztvevőket a saját erőik felfedezésével. Olyan ez a három nap az erdőben, mint egy spirituális élmény, mintha nem a résztvevők tennék, amit tesznek, hanem megtörténne velük. És mindehhez semmilyen vallásos, vagy ezoterikus beállítottság nem kell - nekem, személy szerint, ez nagy megkönnyebbülés. Semmiben nem kell hinni, nem kell vegetáriánusnak lenni, lótusz-ülésben omm-ozni, vagy hindu tanmesékre rácsodálkozni - egyszerűen csak a természetes közegünkben, önmagunkkal lenni, és mégis megtörténhet a csoda, egy másfajta találkozás önmagunkkal. Egyszerűen, szeretettel és alázattal.

A programot útkeresőknek ajánlják, olyanoknak, akik még nem tudják a választ éltük mostani kérdéseire, de hisznek abban, hogy a válasz bennük van, csak fel kell fedezni.