"kellene írni talán a "csak jót akaró" szülők okozta élethosszan hordozott sebekről, amelyek a jelen társadalom talán leggyakoribb stressz-szituációi, hogy emberek 30-40-50 éves korban sem tudnak mit kezdeni a gyermekkorukban őket ért sérelmekkel..." - részlet egy kommentből.

Igen, ez nagyon igaz. Valóban a szüleink olyan erős, mindent átható hatással vannak ránk, hogy 30-40-50 éves korunkban is az őtőlük kapott munícióból táplálkozunk, azért (nem) teszünk meg valamit, azért éljük így vagy úgy az életünket, mert még mindig az általuk kijelölt pályán játszunk. "Szüleink emocionális és mentális magvakat ültetnek el bennünk - magvakat, amelyek velünk együtt fejlődnek és növekednek. Egyes családokban ezek a szeretet, a tisztelet és a függetlenség magvai. Sok más családban azonban a félelemé, a kényszeré és a bűntudaté."

Gyakorlatilag minden pszichoterápia sémája az, hogy elmegy valaki a pszichológushoz, mert a jelen életében nem tud megugrani bizonyos dolgokat, nem tud megbirkózni a nehézségekkel, úgy viselkedik, ahogy nem akar, vagy amit a környezete nem visel el. És hiába dönt úgy egy-egy kudarc után, hogy legközelebb nem így lesz, mégis újra és újra belesétál ugyanabba a verembe. A hosszú, és sok esetben fájdalmas terápia során aztán a terapeutával együtt felfejtik, hogy mik azok a hiedelmek, sérülések, mély megbántottságok és érzelmi viszonyulások, amiket annak idején a szüleitől kapott, amik tudattalanul még mindig ott élnek benne, és amik, függetlenül attól, hogy racionálisan mit gondol magáról, ma is vezérlik az egyes cselekedeteit. A terápián ezekkel szembesül a kliens, és a terapeutával való közös munka során feldolgozza, szerencsés esetben elengedi őket, és felkészül arra, hogy függetlenül, autonóm módon, a saját és környezete boldogságát, szabadságát tekintetbe véve legyen képes élni az életét. Egy-egy ilyen terápia nagyon egyedi, intim és akár évekig is eltarthat, tartalma bőven meghaladja egy blogposzt kereteit. Viszont tudok ajánlani egy könyvet, amit elolvasva az embernek megvilágosodással felérő belátásai támadhatnak a saját szüleivel való kapcsolatáról, és ami gyakorlati támogatást is ad ahhoz, hogy túllépjen a megrögzött, életét megkeserítő mintáin. Susan Forward Mérgező szülők című könyvét.

Susan Forward gyakorló terapeuta, többezer klienssel dolgozott. "Nagy többségüknek sérülést szenvedett az önértékelése, mert valamelyik szülő rendszeresen verte, kritizálta, azzal "viccelt", hogy mennyire hülye, ronda, nem kellett volna világra hoznia, megsemmisítő bűntudatot keltet benne, szexuálisan bántalmazta, túl nagy felelősséget rakott a vállára, vagy éppenséggel túlzottan féltette. Nagyon kevesen látták meg az összefüggést a problémáik és a szüleik között. Általános érzelmi vakfoltról van szó."  Mostanában a gyors megoldásokat kedveljük, kevés ember érez késztetést arra, hogy egy évekig tartó, fájdalmas terápiába belevágjon. Susan azt tapasztalta, hogy mégis, igazi tartós hatást akkor lehet elérni, ha egy terápia két szálon fut, egyrészt foglalkozik az „itt és most”-tal, és segít a kliensnek megszabadulni a gondot okozó viselkedéseitől, de közben a régmúltba is visszanéznek, és feltárják az okokat is, elszakítják az embert a múltban elszenvedett traumák hatásaitól.

Mindenkinek vannak a szüleivel ilyen-olyan problémái. Egy szülő sem tökéletes. Mindenki tesz olyat, amivel fájdalmat okoz a gyerekének, vagy túlkorlátozza, vagy éppen nincs jelen, amikor szükség lenne rá. Ezektől a botlásoktól nem lesz valaki "mérgező szülő". "A legtöbb gyerek fel tudja dolgozni az alkalmankénti dühkitöréseket, ha mellette sok szeretetben és megértésben részesül. Azonban sok az olyan szülő, akinek negatív viselkedési formái állandóan és túlnyomórészt jelen vannak a gyerek életében. Ezek a szülők okozzák a sérülést. ... Az ilyen szülők által okozott érzelmi károsodás méregként terjed szét a gyerek egész lényén, és ahogy a gyerek felnő, úgy fokozódik a fájdalom is."

Az a tapasztalata, hogy "a mérgező szülők felnőtt gyerekei - akár verték, túl hosszú ideig hagyták magukra kiskorukban, szexuálisan bántalmazták, beszámíthatatlanként kezelték, túlzottan féltették, vagy bűntudattal terhelték őket - meglepő módon, szinte mindannyian hasonló tünetektől szenvednek: a sérült önértékeléstől, ami az önpusztító viselkedésformák előidézője. Valamiképpen csaknem mind értéktelennek, szeretetre méltatlannak és alkalmatlannak érzik magukat. Ezek az érzések jórészt abból erednek, hogy a mérgező szülők gyerekei - hol tudatosan, hol tudattalanul - önmagukat hibáztatják azért, mert szüleik bántották őket. Egy védtelen, rászoruló gyerek számára elfogadhatóbb a bűntudat érzése, mert valami rosszat tett, amivel kiérdemelte apa haragját, minthogy elfogadja a rémisztő tényt, hogy apában, a védelmezőben, nem lehet megbízni."

A könyv elején van egy kis teszt, amivel minden olvasó felmérheti, hogy vajon a szülei a mérgező szülők kategóriájába tartoztak-e. Szerencsére nem kell az eredményét senkinek sem megmutatni, elég, ha az ember önmagában gondolkozik el a válaszokon. Utána bemutatják a mérgező szülő típusokat, és azt, hogy milyen módszerekkel, mondatokkal, tettekkel lehetetlenítik el gyerekeik későbbi életét, hogyan okoztak, és okoznak fájdalmat még ma is. Rengeteg konkrét példa van benne, terápiás tapasztalatok, "igaz történetek", nem is a kirívó, hanem a durvának tűnő, de nagyon gyakori esetekből. Ezekkel a leírtak sokkal könnyebben érthetők, és végig izgalmas marad a könyv olvasása, nem száraz és nem is túlzottan pszichologizáló. A könyv második felében pedig olyan konkrét, megtehető módszereket ír le, amik segítenek abban, hogy az ember megszabaduljon a mérgező szülők máig tartó befolyásától. Mindenki olyan tempóban olvashatja a könyvet, végezheti el a gyakorlatait, ahogyan bírja, ahogy neki még éppen belefér. Az út nem könnyű, sok nemakarom dologgal kell szembenézni, sok ilyet kell bevallani magunknak, és ahogy az én védelmében felépített elhárítások, tagadások, felejtések a felszínre kerülnek, az ember gyakran fél, szorong, lesz dühös, vagy végtelenül szomorú, a gyász érzése is erős lehet. "Ám végül felszabadul belső ereje, éveken át rejtegetett énje - az egyedi és szerető ember. ... hogy az élete végre a sajátja lehessen."

Susan Forward üzenete mindenkihez, aki úgy érzi, nem csak jót kapott a szüleitől, és ez hat rá ma is:

Nem felelős azért, amit védtelen gyerekként önnel tettek!
Felelős azért, hogy most tegyen pozitív lépéseket, és kezdjen valamit ezek hatásával!

A dőlt betűs részek idézetek a Mérgező szülők című könyvből.

Ha szeretnéd követni a Stresszblogot, kattints ide.