avagy hogyan élje túl az ember, ha elkaszálják abban, ami fontos neki

Ahogy a Wall Street Farkasát elkezdték adni a mozikban, egy csomó ember, egymástól teljesen függetlenül jött azzal, hogy hogy lehet, hogy ennek a Leo gyereknek még nincs Oscarja. Jó-jó, a Titanicban még nyálas kis figurának gondoltuk, de azóta tényleg nagy szerepei voltak - mondták a férfiak. Rohadt igazságtalan, hogy nem kapott még Oscart - mondták a nők. És mindenki, vele együtt, kivéve talán Matthew McConaugheyt és rajongóit, bízott abban, hogy idén végre megkapja. De nem.

A magyar nép számos bölcsességet tud erre az esetre. Például: ha ledobott a ló, azonnal ülj vissza! Ez átvitt értelemben biztosan okos tanács, valódi lóról beszélve is jó lehet, hacsak nem úgy dobott le, hogy inkább a kórházba visznek onnan. (Sajnos én már voltam tanúja ilyennek, így komoly erővel kéne rávenni arra, hogy lovagolni kezdjek.) Aztán azt is mondják, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Ezt a mondást én személy szerint nagyon utálom - lehet, hogy van benne igazság, ha nagyon hosszú távon nézzük, vagy csak bizonyos eseteket veszünk figyelembe, de szerintem nem igazán így működnek a dolgok. Szegény Leo is valószínűleg könnyebben túltette magát az első Oscar-megnemkapáson, mint az ötödiken. Ezek a bölcsességek ráadásul nem is arról szólnak, hogy hogyan lehet könnyebben elviselni a kudarcot, inkább a továbblépésben segítenek. De ha még van egy pár hét a következő forgatás megkezdéséig, akkor Leonak el kell ütnie addig az időt valahogy. Lehetőleg úgy, hogy kevésbé kínlódjon, és könnyebben oda tudjon állni a kamerák elé legközelebb. Mit szoktak az emberek tenni ilyen kínos kudarcok után, hogy megkönnyebbüljenek? Mit tegyen ő?

Hívja meg Kate Winsletet és Vincent Gallót, és panaszkodjon nekik. Sírja el bánatát, szidja az Oscar-döntnököket, a filmipart, a sorsot, a közönséget, a vetélytársait. Barátai pedig veregessék meg a vállát, mondják el, hogy úgyis ő a legnagyobb színész, hogy ezek a többiek mind hülyék, és nem tudják, mit csinálnak. Biztosítsák Leot arról, hogy szeretik, és hogy jövőre igenis az övé lesz a díj.

Tegyen úgy, mintha nem történt volna semmi. Járjon-keljen mosolyogva, mintha kutya baja sem lenne, integessen a rajongóknak, adjon vidám interjúkat, élje a mindennapjait, ahogy szokta. És önmagát is győzze meg arról, hogy nincs is semmi baj.

Dühöngjön. Menjen haza, és töltse ki dühét szegény Toni Garnnon. Kiabáljon, veszekedjen, pattogjon, hogy miért nem hozta be az újságot, miért vág a szavába, vagy miért nem szól semmit. A lényeg, hogy levezesse a nagy feszültséget, és dühöt, ami tombol benne.

Kapcsolódjon ki. Menjen le a haverjaival a kosárpályára, aztán játsszon, amíg bírja. Ne beszélgessenek, csak a labda mozogjon. Vagy üljön le a Playstation elé, és fel se álljon onnan, csak ha elfogyott a kóla meg a chips.

Igyon, vagy vessen be valami más vidámító dolgot. Láthattuk, hogy legalábbis eljátszani nem esik nehezére a vad bulikat, miért ne tehetné meg élesben is? Nyomhat bármit, ami tompítja az érzést, ami segít elfelejtkezni az egész világról.

Zárkózzon be a manhattani lakásába, és vádolja önmagát. Azért tulajdonképpen rengeteg színész megkapja ezt a trófeát. Valami oka csak lehet annak, hogy én sosem. Mi a baj velem? Mindig-mindig-mindig elcseszek valamit. Nekem sose sikerül.

Ezek olyan viselkedések, amiket az emberek be szoktak vetni, ha kudarc éri őket. Megküzdési stratégiának nevezik. A baj csak az velük, hogy nem hatásosak. Legalábbis arra nem jók, hogy az ember valóban jobban érezze magát tőlük a nap végére, vagy másnapra. A legkülönösebb az, hogy még az érzelmi támogatás keresése sem hatásos. Tehát hiába biztosítják az embert a barátai a támogatásukról, szeretetükről, optimizmusukról egy kudarc esetén, az ember nem fogja magát jobban érezni tőle. Dr. Joachim Stoeber és Dr. Dirk Janssen az Anxiety, Stress & Coping című magazinban publikált kutatása szerint a fenti megküzdési stratégiát bevetve a kudarcot elszenvedők a nap végére csak sokkal rosszabbul érezték magukat, mint amikor a dolog történt. 149 ember töltött ki heteken keresztül egy naplót arról, hogy mi volt az aznapi legkínosabb kudarc-élménye, hogy hogyan birkózott meg vele, és végül, hogy hogyan érezte magát. Három megküzdési stratégia bizonyult sikeresnek, ezek voltak azok, amik valódi megkönnyebbülést hoztak a pórul járt embereknek. Minél többet csinálták a következő dolgokat, annál jobban érezték magukat rövid időn belül. Ezek pedig a pozitív átkeretezés, az elfogadás és a humor. Mit tegyen akkor tehát Leo, ha jobban szeretné érezni magát?

Gondoljon arra, hogy mi a jó dolog számára abban, ami történt. Ne arra gondoljon, hogy mit nem kapott meg, hanem gondoljon arra, amit elért - mondjuk a Golden Globe-ra. Vagy arra, hogy hányan lehettek rajta kívül, akiket negyven éves korukig ötször jelöltek Oscarra. Gondolhat arra is, hogy még milyen messze van Selye Jánostól, akit tízszer jelöltek Nobel-díjra, mégsem kapta meg sosem. Mégis az egyik legnagyobb természettudományos gondolkodó, a mai napig hatalmas hatással az egész közgondolkodásra a stresszről, és az egészségről. Na erre valószínűleg nem fog gondolni, de tehetné. Ez a pozitív átkeretezés, azaz egy negatív élmény pozitív oldalainak a megtalálása.

Fogadja el a dolgot. Ne tagadjon, vagy vádaskodjon, vagy meneküljön más tevékenységbe, ismerje el, hogy ez van, ezt most megint megszívtam. Ez rossz érzés, ez csalódás, ez fájdalmas - de nem lehet változtatni rajta. Sírjon, ha kell. Ha az ember megengedi magának, hogy valóban átélje ezeket a kudarchoz kapcsolódó negatív érzéseket, akkor azok hamarabb elmúlnak, és könnyebb lesz a továbblépés.

Nevessen. Mit tesznek a katonák a fronton a bevetés előtti este? Hogy képesek a nővérek és orvosok bemenni minden reggel újra a haldoklókkal teli kórházba? Hogy töltik az idejüket a szociális munkások egymás közt? Röhögnek és röhögnek mindenen, kis idióta dolgokon is. Nagy tévedés az, hogy egy munkahelyen például nem illik viccelődéssel tölteni az időt. Azokat a főnököket látják leginkább hatékonynak a beosztottaik, akikről mellesleg azt is állítják, hogy humorosak. Nem feltétlenül vicceket kell mesélni, hanem öniróniával, vagy csak szimplán humorral meglátni a dolgok komikus oldalát. A humor és a nevetés az egyik leghatásosabb fegyver, hogy nagy csalódás, stressz után minél hamarabb felépüljön az ember.

Szóval hajrá Leo, és mindenki, akit éppen kudarc ért!